Premier: 2007. december 15. 19 óra NAGYSZÍNHÁZ
Az előadás várható időtartama: 105 perc.

Eltűnt beteg, egy adag lenyelt szög, miniszteri látogatás és sztrájkoló építőmunkások – mind szerepel a tragikomédiában. És még annyi más, kínosan ismerős helyzet, szöveg, figura.

A vígjátéki fordulatokban bővelkedő, darabban megmutatkoznak mai életünk rákfenéi, kórképet kapunk politikai, társadalmi, gazdasági helyzetünkről is, de főként azokról, akik ezeket a szituációkat túl akarják élni: ki gyáván, ki fennhéjázón, ki közönyösen, más kiszolgáltatottan, vagy félelemmel telve.

De akármennyire nevetünk, szórakozunk is az egészen, azért előbb-utóbb eszünkbe jut, hogy itt mégiscsak emberéletekről van szó…

A drámaíró és kardiológus

Dr. Sárosi István belgyógyász, kardiológus, intenzív terápiás szakorvos , a Pécsi Tudományegyetem ÁOK I. számú Belgyógyászati Klinikájának Intenzív Terápiás osztályát vezeti. 195-ben született Salgótarjánban, docens, szakterülete az akut kardiológiai kórképek és a tüdőembóliák kezelési lehetőségei. Számos orvosi szakcikke jelent meg magyar és angol nyelven.

Írói pályája 1984-ben kezdődött Az Áldozat (Szodoma) című dráma pécsi bemutatójával, melyet a nagy port kavart Tv-játék , a Zsákutca bemutatása követett 1985-ben. Az MTV filmnovella pályázatán díjazott írásból készült tv-játékot később számos országban is bemutatták. Aztán újabb sikeres színházi bemutatók következtek: A húszmilliomodik év, a Rákfene, A Gonosz bennünk él, s végül 2003-ban a Pécsi Szabadtéri Színházban bemutatott fergeteges komédia, a Kolosi csoda.

„… életem legnagyobb élményei közé tartoznak azok a hetek, hónapok, amikor valamelyik darabom megszületett, az elképzeltből és kitaláltból valóság lett, amikor láttam megelevenedni az addig csak a képzeletemben élő személyeket, helyzeteket, jeleneteket.”

„Örömömre a pécsi színházigazgató, Balikó Tamás vállalta a rendezői feladatokat. Balikó szakértő kézzel nyúl a témához, profi módon teszi a dolgát. Ezért nem is szoktam próbákon alkalmatlankodni... Legfeljebb akkor szólalok meg, ha úgy vélem, hogy az orvosi szakma megjelenítése nem kellően hiteles, ha a vizsgálat nem ül, a diagnózis félreértelmezhető. Tőlem joggal elvárják, hogy ilyesmiben ne hibázzak.”