( Heinrich von Kleist krónikája nyomán )
Egy lócsiszár virágvasárnapja
( Heinrich von Kleist krónikája nyomán )
Kolhaas Mihály, lócsiszár | CSANKÓ ZOLTÁN | |
Lisbeth, a felesége | BOTOS ÉVA | |
Nagelschmidt | HORVÁTH LAJOS OTTÓ | |
Mária | GYÖNGYÖSSY KATALIN | |
Müller Ferenc | RUPNIK KÁROLY | |
Luther Márton | MASZLAY ISTVÁN | |
Vámos | SZIKRA JÓZSEF | |
Herse | SÁRKÖZI JÓZSEF | |
Tronkai Vencel Báró | TÖRÖK ANDRÁS | |
Várnagy | VENCZEL-KOVÁCS ZOLTÁN | |
Henrik,Kolhaas hat év körüli fia | MÁRKUS KRISZTIÁN | |
Günther Báró | POSONYI TAKÁCS LÁSZLÓ | |
Antónia nővér | BARTHA ALEXANDRA | |
Mann | JÁGER ANDRÁS | |
Eibenmeyer, ügyész | JÁGER ANDRÁS | |
Hinz | PÖRNECZI ATTILA | |
Kunz | KSZEL ATTILA | |
Zauer, ügyész | PINGICZER CSABA | |
Továbbá: poroszlók, jobbágyok, polgárok, asszonyok | ||
Ács Jánosnak a Kleist kisregényéből vett kiegészítéseivel. | ||
Díszlet | MENCZEL RÓBERT | |
Jelmez | GYARMATHY ÁGNES | |
Zene | KAPOSI GERGELY | |
Mozgás | GYÖNGYÖSI TAMÁS | |
Súgó | VLASICS RITA | |
Ügyelő | PÁSZTOR GÁBOR | |
Rendezőasszisztens | KSZEL ATTILA | |
Rendező | ÁCS JÁNOS |
Premier: 2009. október 17. 19.00 NAGYSZÍNHÁZ
A tizenhatodik század dereka táján élt a Havel partján egy Kohlhaas Mihály nevű lócsiszár, egy tanítónak a fia, aki a maga korában a legjóravalóbb s egyúttal a legszörnyűbb emberek közé tartozott. Erre a rendkívüli férfiúra élete negyvenedik évéig akár úgy nézhetett volna az ember, mint a jó állampolgár mintaképére. Gazdasága volt egy faluban, amely még most is az ő nevét viseli, s itt nyugton éldegélt mesterségéből; a gyermeket, akivel felesége megajándékozta, istenfélelemben nevelte szorgalomra és tisztességre; egy sem akadt szomszédai között, aki ne élvezte volna jótékonyságát vagy igazságszeretetét; egyszóval, a világnak áldania kellett volna emlékezetét, ha egyik erénye nem hatalmasodik el fölötte. Jogérzete azonban rablóvá és gyilkossá tette.
A rendező gondolatai az előadásról
Sütő darabja többszintű, négy síkot ölel fel egyszerre.
Egy az 1500-as években játszódó valós krónikáról van szó, hiszen akkoriban polgárháború dúlt Németországban és több tízezer családot öltek meg, akiknek utódai leírták krónikáikat.
Kleist közel háromszáz évvel később kiválasztotta Kolhaas történetét, vagyis ez a kisregény szinte egy dokumentum, természetesen Kleist költői realisztikus szuperromanticizmusában.
Majd Sütő az 1970-es években megírta ebből drámáját, amit hosszas harcok után mutattak be Magyarországon és később Erdélyben.
Én most 2009-ben Sütő András testi és szellemi jogutódaival egyeztetve megpróbálok a Kleist regényből apró részleteket beemelni a Sütő darabba, mert érdekel, hogyan lehet ezt a négy idősíkot összehangolni. És kiderült, hogy nem is olyan nehezen, mert Vörösmarty-val szólva: „az emberiség sárkányfogvetemény”.