A darab, melyet a német irodalom, mint a legnagyobb polgári tragédiát tart számon. Magába sűríti a XVIII. század végének forradalmi, társadalmi konfliktusait. szenvedélyes vádirat a kis, széttagolt német államok akkori viszonyai ellen. Hercegi szeszély és kegyencnő-uralom. Hivatali korrupció és jogtiprás. Megvásárolható méltóságok és árúba bocsátott katonák. Nemesi dölyf és hétrét görnyedő polgári alázat. Az arisztokrácia feneketlen romlottsága, mely folytogató gőzként kavarog ebben az élethű drámában.

Ferdinánd és Lujza szerelmét az ármány kezdi ki. A szerelem úgy bontakozik kielőttünk, mint egy gyönyörű virág nyílása; nem lehet megakadályozni. A mű az amerikai függetlenségi háború idején, nem sokkal a nagy francia forradalom kitörése előtt íródott. A maga korában telve volt izzó politikai aktualitásokkal. Félreérthetetlen az a kép, amelyet Schiller az udvari életről rajzol. Amikor a költő egy kis német fejedelemségi udvar romlottságát ábrázolja, amely tönkreteszi az országot. A fejedelem eladja népének fiait, mint zsoldosokat Amerikába, hogy kedvesének ékszereket vásárolhasson - nem holmi képzelt államról ír, hanem szülőföldjéről, a kis würtenbergi fejedelemségről, Karl Eugen hercegről, ádáz ellenségéről és szerelméről, Hohenheim grófnőről.

A darab ötletét börtönbüntetése idején - mellyel a "Haramiák" című darab miatt súlytották - kezdte kidolgozni és nyomorúságos körülmények között, a herceg bosszúja elől menekülve írta meg. Mannheimben óriási sikerrel mutatták be 1784 április 15-én.