Olasz virtus Győrben

 
 

A vígjáték olyan, mint egy forró ital: van, hogy hihetetlenül jólesik belekortyolni és jó kedvvel elfogyasztani az utolsó cseppig, de olyan is előfordul, hogy egyszerűen nem nyeri el a tetszésünket és inkább mással oltanánk a – humor iránti – szomjunkat.

Számos művész szorgoskodott a múltban és rendületlenül dolgozik napjainkban is azon, hogy a lehető legszélesebb körben sikerüljön kényeztetni a közönség érzékszerveit. Köztük van a 18. század egyik legjelentősebb olasz művésze, a komédia nagymesterének tartott Carlo Goldoni is. A polgári vígjáték megalkotója nem csupán arról tett tanúbizonyságot darabjaiban, hogy nyitott könyv számára a szenvedélyes, a harsány, a furfangos, a lusta vagy éppen a bölcs ember, de a műfajt is képes megtölteni spiritusszal. Legyen szó pletykákról, parázsvitákról, félreértésekről, temperamentumos helyzetekről, szórakoztató jellemkomikumokról vagy éppen szerelmi haddelhaddról, a hatása azonnali, garantált és hosszan tartó, akárcsak egy jó erős fekete kávé.
Életművének egyik gyöngyszeme – amelyet alaposan megmerített az imént felsorolt jelzők kondérjában – a Chioggiai csetepaté, amit bemutatott már több hazai teátrum is az évtizedek során, ezúttal viszont a Győri Nemzeti Színház interpretációjában láthatjuk.

Persze Goldoni műve nem csupán a vérbő olasz habitus bemutatását, a tüzes érzelmek kibontakoztatását és a mediterrán életbe való betekintést űzi mesterfokon, hatalmas szívről és hihetetlen emberi bölcsességről tesz tanúbizonyságot, a feltétel nélküli szeretetről is mesél. Hogy miképpen? A fordulatokban bővelkedő történet szerint egy Velence melletti kis halászfaluban járunk, amelyet egyszerű halászcsaládok laknak: míg a férfiak hónapokig a tengert járják, addig asszonyaik, menyasszonyaik, lányaik és húgaik magukra maradnak, hogy a főtéren csipkeverés közben kapjanak össze verbálisan és nem ritkán fizikálisan is.
A piszlicsáré okokból kirobbanó és pillanatok alatt elhatalmasodó kalamajka azonban nem áll meg a női nemnél, természetesen a hullámokat szárazföldre cserélő férfiak is belekeverednek. A szereplők nem csupán egymásnak, de a nézőknek sem hagynak egy szusszanásnyi időt sem a pörgő események, az egymást érő szócsaták és a szinte megállás nélkül röpködő poénok miatt. Vajon sikerül-e a Chioggiai csetepatéban elcsitítani a kedélyeket, megoldani a családok közti vitát és felgöngyölíteni a szerelmi perpatvar fonalait?

Ezt tavasztól a Győri Nemzeti Színházban a Jászai Mari-díjas Szűcs Gábor rendező elképzelésében deríthetik ki a nézők, aki a korábbi évadok során már több alkalommal (például a Bolha a fülbe, az Egerek és emberek vagy A muzsika hangja) bizonyította a helyi és ideutazó színházbarátoknak, hogy gyakorlott az emberi érzelmekben – legyen szó könnyedebb momentumokról vagy éppen drámai szituációkról –, ötleteit és az alapanyagokat pedig a korábbi darabjainak díszlet- és jelmeztervezői, Libor Katalin és Kárpáti Enikő vizualizálják.

A darab karakterei egytől-egyig különleges személyiségek, akikhez kétségkívül illusztris szereplőgárda dukál. Míg a csetepatét elindító hölgyeket a szintén műsoron lévő Régimódi történetből is ismert Molnár Judit, Sík Frida, Kiss Tünde, Szina Kinga és A király beszédében látható Mihályi Orsi keltik életre, addig a férfiak a Szibériai csárdásban szórakoztatják jelenleg a nagyérdeműt, de némelyikük előfordul a Régimódi történetben is, így megvan az összhang. Ők Fejszés Attila, Jáger András, Kolnai Kovács Gergely, Nagy Balázs, Szikra József, Pörneczi Attila, a Jászai Mari-díjas Járai Máté és a galibák elsimításán, a szerelmesek egymásra találásán dolgozó Molnár Erik formálják meg.

A Chioggiai csetepaté premier előadása március 7-én, szombaton este lesz a Győri Nemzeti Színházban. Az érdeklődők számíthatnak rá, hogy ha lecsapnak a hónap előadásainak egyikére (van még elérhető szabad hely), akkor ahhoz hasonló élményben lesz részük, mintha egy jófajta forralt bort fogyasztanának el: megmelengeti és feltüzeli őket, alkalmanként megemeli kicsit a vérnyomást, jó kedvet biztosít, megfűszerezi a napot. A képzeletbeli pincér jegyek és bérletek formájában is előszeretettel ajánlja a bohóság elixírjét, a felszolgáláshoz pedig elég elfáradni a színház honlapjára vagy pénztárába. A szóban forgó vígjáték ugyanis az a fajta forró nedű, amelyet határozottan érdemes megkóstolni és hagyni, hogy bebizonyítsa: az életnek a nevetés a kvintesszenciája.

Forrás: Deszkavízió | Szabó Dániel 2020. február 24. | Chioggiai csetepaté ajánló

2020. február 25.

MEGOSZTOM

Submit to FacebookSubmit to TwitterSubmit to Google Plus

Olvassa el ezt is!