Napjaink fiatal operacsillagai társaságában Plácido Domingo énekelte Giorgio Germont szerepét, ő legutóbb 30 évvel ezelőtt lépett fel teljes opera-előadásban Magyarországon. A főszereplő alakját, Violettát, az ebben a szerepben a világ jelenlegi első számú operadívája, Marina Rebeka keltette életre. Mellette számos kiválóság, többek között Joshua Guerrero (Alfredo), Soloman Howard (D' Obigny márki), a new york-i Metropolitan Opera fiatal énekesei, valamint a Győri Nemzeti Színház primadonnája, Lázin Beatrix (Flora Bervoix) varázsolta el hangjával és játékával a többezres publikumot.
A Plácido Domingo Classics rendezvény-sorozat keretében bemutatott kivételes előadásról, s annak előkészületeiről kérdeztük Lázin Beatrixot és Balogh Eszter karigazgatót:
- Az előadást rendkívül rövid és feszített próbaidőszak előzte meg – mondta Balogh Eszter. – Szerdán este karpróbán vettek részt az énekkar tagjai. Itt találkoztak először egymással az összesen 45 fős énekkar résztvevői, akik több helyről érkeztek. Az előadás kórusát a győrieken kívül az Operaházból, Pécsről és Szegedről gyakorló és jövőbeni énekművészek alkották. Csütörtökön két hosszú próba következett, először a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahol Nagy Viktor, a produkció rendezője állította színpadra a kórus két legfontosabb önálló számát, a nőikarral a Cigánydalt, majd a férfikarral és a Pécsi Balettel a Torreádor-kart. A próba végére megérkezett Eugene Kohn karmester is, aki méltatta az énekkar megszólalását. Az esti próba már a helyszínen, díszletek között zajlott, többször is „lejárva” a jeleneteket, hiszen egyetlen nap alatt kellett bevésni a nagyon szűk helyen a színpadra „takarásból” történő be- és kijárást, az ajtó nyitásokat-csukásokat, sok-sok olyan mozzanatot, amire egy klasszikus színpadi előadás próbaidőszakában hat hét áll rendelkezésre. Pénteken délelőtt - szabadtéri előadás lévén - technikai hangpróbára került sor, majd délután leszakadt az ég a városra, a szél megrongálta a díszletet. A vihar elmúltával a műszaki stáb helyreállította a színpadot, majd éjszakába, sőt, a másnapba torkolló főpróba következett. A Maestro, Plácido Domingo, ennek a folyamatnak a végére érkezett meg. Hatása leírhatatlan volt. Mintha egy másik dimenzióba került volna mindenki, megérezve egy művészóriás jelenlétének erejét. Pintér László, énekkari tagunk a próba végén, a díszlet lépcsőjén ülve mondta: „Nem hiszem el, hogy egyazon színpadon vagyok azzal az emberrel, aki miatt énekes lettem”.
- Milyennek értékeli a színház énekkarának teljesítményét?
- Úgy érzem, hogy az előadás kiválóan sikerült. A ragyogó, forró nyárestében a maximumot hozták ki magukból a résztvevők, a kórus, köztük a Győri Nemzeti Színház énekkara, mely rutinos, a művet kiválóan ismerő, összeszokott együttesként, a többi énekest a szárnya alá véve nagyban hozzájárult a hangi sikeren túl az előadás gördülékeny lebonyolításához is.
- Milyen érzés volt világsztárokkal együtt dolgozni?
- Közvetlen, aranyos emberek, humor, jókedv és baráti hangulat jellemezte a kapcsolatot, ami kialakult köztünk. Mindenkit lenyűgözött az élmény, nagyon jó volt ebben a produkcióban részt venni - mondta el a karigazgató.

Egy operaénekes életében talán vissza nem térő kihívást jelent, ha szólistaként a Metropolitan művészeivel, és az „Opera Király”, Plácido Domingoval lép közösen színpadra. Így van ezzel Lázin Beatrix is, akit az a megtisztelő felkérés ért, hogy Flora szerepét énekelhette.

- Felszabadult légkör, olajozottan zajló közös munka, magas művészi teljesítmény, aranyos emberek és barátságos hangulat jellemezte a Traviata-felkészülést – összegzi az elmúlt napokat Lázin Beatrix. -  A szólista próbák már hétfőn elkezdődtek, szerdán – nagy örömömre – bekapcsolódott a kórus is. Az egész próbafolyamat nagyon izgalmas volt, ahogy a több helyről érkező művészekkel összeállt a produkció. Bár a pénteki főpróbát gyakorlatilag elmosta az eső, ez mégsem okozott nagyobb zavart vagy problémát, mint ahogy a szűkösen rendelkezésre álló idő sem.
- Milyenek hallotta Plácido Domingot?
- Meleg, megrázó, bársonyos hangszín, páratlanul gyönyörű, egyedülálló orgánum. Túl a hetvenötödik éven, - egyszerűen csodálatos teljesítmény az övé! Mindemellett emberségből, közvetlenségből is jelesre vizsgázott, - szóval nagyszerű érzés volt vele együtt dolgozni!  Az eredeti tervek szerint csak szombaton, az előadáson találkoztunk volna, de ő már péntek esti megérkezése után részt vett a próbán, jelenlétével feldobott mindenkit.
- Hogy érzi, mennyire sikerült a szombat esti előadás az Ön számára?
- Nagyon meglepett – és mi tagadás: nagyon jólesett -, hogy a közönség igazi tapsorkánnal, lelkes éljenzéssel fogadott. Mindezeken felüli ráadás volt, hogy a Maestro megdicsérte a hangom. Úgy érzem, hogy kihoztam magamból a maximumot, és külön köszönöm a kórusnak a figyelmességet, az elismerést.
- Szóval varázslatos, egyszeri és megismételhetetlen produkció volt...
- Élményét tekintve biztosan, de most felcsillant a remény, hogy talán egy határon túli, magyarlakta városban hasonló felállásban megismétlődhet a Traviata.