-Általában azt az előadást szeretem, ami tud az értelmemre és az érzelmeimre hatni. Érezzem, hogy közöm van hozzá. Lehessen rajta nevetni és sírni is. Járjon be szélsőségeket a néző a darab során. A testőr több mint vígjáték: egy házasság válságáról szól és az abszurd megmentési kísérletről. Speciális megoldás jut A színész eszébe, de a mélyben olyan sztori húzódik, ami ismerős lehet mindenki számára, akinek az életében egy jól indult párkapcsolat holtpontra jut, illetve belép a féltékenység. Tehát egy részével bárki tud azonosulni, és van olyan vonulata is, ami az átlagnézőnek nagyon izgalmas: milyen lehet egy színész házaspár élete, ők hogyan oldják meg ezt a problémát. Egyébként a darab felfogható a néző részéről is úgy, mint egy nyomozás. A feleség hajlandó-e megcsalni, vagy felismeri a férjét? Mi az igazság és mi az illúzió? Ezt nehéz elválasztani, hiszen ők jó színészek. És akkor jó egy színészi játék, ha átélik. Egy ilyen életnél nehéz magukban is kettéválasztani azt, hogy mikor hazudnak egymásnak, mikor maguknak. Ez kibogozhatatlanná válik az életükben. Erre próbáltunk a díszlettel is reflektálni.

-Tehát nem csak játék, amit láthatunk, hanem valóságos dolgokat is fedezhetünk fel benne. Különös csengése van, hogy épp most, a házasság hetén mutatják be a darabot.

-Igen? Erről nem is tudtam. Szerintem akkor jó ez az előadás, ha a tétje vérre megy. Azt elárulhatom, hogy A színész beöltözik testőrnek, hogy megnézze, mi történik, ha belép a felesége életébe, és mint testőr elcsábítja saját magától. Ennek a skizofréniája is megjelenik, mert ha testőrként sikeres, akkor örülhet, de férjként a legnagyobb bánat ez a siker. Az a kérdés, hogy a szerepet élvezi és abban megy tovább, vagy az alapéletének a siralma és féltékenysége az erősebb? Sok érdekes dilemma van a darabban.

-A vígjáték egyik mozgatórugója, hogy a feleség eddig mindenkit megcsalt fél év után. Ignotus írta, hogy „ez a kis szív - pszichológus tanulmány (...) elmélkedés a férfiember kiszolgáltatott, az asszonyember diadalmas voltáról.” Van az előadásban sztereotípia a nőkkel szemben?

-Az Ignotus-idézet arról szól, hogy a végén a szerencsétlen férjnek rá kell jönnie, ha egy nő igazán át akarja verni, akkor esélye sincs megállapítani, hogy megcsalják-e. Nem véletlenül írta Molnár a szerepneveket úgy a színlapra, hogy A színésznő és A színész. A főhősnő nagyon tehetséges színésznő, és az életben is az, ügyesen hazudik. De lehetne fordított is a sztori. Szokás mondani, hogy színész nincsen, csak színésznők vannak. A színésznek a privát és színészi hiúsága keveredik egymással és sérül egyfolytában. Ezt ritkábban szokták ábrázolni, mint a női hajcihőt, a női féltékenykedést.

A darabot 1910-ben írta Molnár Ferenc, aki Ignotus szerint „karmestere a színpadnak”. Guelmino Sándor elmondta, akkoriban magasabb volt a színészek társadalmi megbecsültsége. „Több dologban különbözött a teátrum világa: akkortájt például csupán öt próba volt egy bemutató előtt és a színészek a saját ruháikban játszottak. Nem volt még igazi rendező, a színészeknek kész szövegtudással kellett érkezni a próbára. A szakma sokat változott, de azt gondolom, a színészi alkat, viselkedés – ami a darabunk lelke –nem. A szerepek beléjük égtek és égnek ma is. Például A testőr második felvonása az operában játszódik, az első és a második a színész házaspár lakásán. Azt találtam ki, hogy az operai páholy legyen az ő lakásukban, ahol végül lett egy kis színpaduk” – mesélte a rendező, akit ismerősei otthona inspirált. A megoldás által a pár a magánéletében is folyton játszik, és van egy közeli ismerősük, aki állandóan nézője a történetüknek, A kritikus, aki a páholyban ülve kommentál. „A színészeknek általában szükségük van visszaigazolásra, hogy valaki értékelje a teljesítményüket, ez sem változott sokat. A színész nemcsak hiú, hanem rettenetesen szeretetre éhes állatfajta, és általában az önbizalmuk liftezik a pincétől a padlásig. Általában egy pici dolog elég ahhoz, hogy ez megboruljon, ilyenkor nagy szükségük van valakire, aki kívülről bátorítja és noszogatja őket. A darabbeli színész mániájává válik, hogy tetten érje feleségét, de a gyönyörű szavakra elbódul, olyanok számára, mint a mákony. Ez is összefügg azzal, hogy mennyire szükségük van pozitív megerősítésre, hatásokra.

Zoljánszky Alexandra írása a Győr Plusz újságban

Crespo Rodrigo és Csankó Zoltán
Fotó: Németh Mihály (Győri Fotóklub)