Interjú Járai Mátéval a Kultúra.hu-ról
"Ki tudtam bújni önmagamból"
Széles-Horváth Anna írása
Forrás: Kultúra.hu
Bevallása szerint életében először többet kapott egy szereptől, mint amit várt: A kripliben eltűntek a határok közte és Billy között. „Valahogy ez a fiú igazán megtalált engem. A lelkünk nagyon hasonló” – mondja Járai Máté, a Győri Nemzeti Színház művésze, akit a Tháliában láthatunk február 5-én. A színész arról mesélt, mit fedezett fel Billyben saját magából.
- Billy, a kacskalábú, kacskakezű, 16 éves fiú – így jellemzik mindenütt a Martin McDonagh által írt figurát, akit játszol. Találkoztál már vele korábban bármilyen feldolgozásban?
- Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogy miért a Thália Humorfesztiváljának keretében hozzátok el a fővárosba az előadást.
- Említetted, hogy nem a szövegkönyvben találkoztál először Billyvel. Korábbi emlékeket is őriztél a szerepről. Hozott meglepetést a próbafolyamat a hozzá való viszonyodban? Mást kaptál az elvárásaidhoz képest, ahogy egyre mélyebben megismerted?
- Mit ismertél fel magadból benne?
Ha a belső hasonló is, ott volt a tény, hogy Billy egy fogyatékos fiú − sok jellegzetes külső jeggyel. Ezeket hogyan tudtad „magadra húzni”?
Nagyon sokat készültem a szerepre már a nyáron: megtanultam az egész szöveget, illetve igyekeztem kialakítani a külső képem róla, hogy a próbák kezdetén már fogalmam legyen a karakterről. A maszkmester is sokat segített: az apró részletekkel még hihetőbbé tette, hogy egy 16 éves fiú vagyok. Amikor először végigmentem a folyosón Billyként – az mindannyiunk számára döbbenetes élményt jelentett.
Egy hasonló szerepnél, ahol ennyire lényeges jellegzetesség a beszéd, a járás, a mozdulatok milyensége, talán nagyobb lehet a túljátszás veszélye.
Valahogy megéreztem, hol az aranyközépút ennél a fiúnál. Az elején nehezebb volt, mert sok mindenre kellett figyelnem: a testem, a tartásom, de még a hangom is valamennyire elváltoztatom az előadásban. Segített, hogy a rendezővel, Balikó Tamással a kezdetektől azonosan gondolkodtunk a figurát illetően, így egyértelmű volt számomra, mit kell játszanom. A legfontosabb megerősítést mégis egy gyerekkori barátomtól kaptam, aki az előadás után elmondta: egy másodpercig sem fedezett fel engem a színpadon. Csak Billyt látta − teljesen ki tudtam bújni önmagamból.
- A karakter tehát egészen a tiéd lett, azonban a szövegtanulás sem lehetett egyszerű. Varró Dániel fordításához hogyan viszonyultál?
- A darab plakátja is érdekes és tömör képi nyelvvel él. Miben foglalja össze A kripli üzenetét?
Plakátterv: Pálfalvi Lukács