Szombat este zajos sikerrel mutattuk be Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát a Győri Nemzeti Színházban. A több mint száz éve íródott, mégis megdöbbentően mai történet a premierközönséget azonnal elvarázsolta. Alkotóinkat még a bemutató előtti utolsó próbák feszült, mégis várakozásteljes pillanataiban, a színfalak mögött kérdeztük a darabról.
Ungvári István és Buvári Lilla
„Ez egy szerelmi négyszög” – fogalmazott a próbafolyamat hajrájában Kelemen József rendező, kiemelve: Molnár Ferenc saját viharos magánéletét és kapcsolatait írta bele a darabba 1924-ben. A rendező szerint a történet szereplői komfortosnak hitt életet élnek, és nem mernek kockáztatni – egészen addig, amíg a szerelem ki nem mozdítja őket a biztonsági zónájukból.
A férfi főszereplőt, Sipos Lajost alakító Ungvári István úgy fogalmazott, hogy a mű egyszerre önismereti út és egy furcsa szerelmi történet. „Ez minden időben megállja a helyét, korfüggetlen” – hangsúlyozta a színművész, hozzátéve, hogy a karaktereknek meg kell járniuk a saját poklaikat a megvilágosodásig.
A történet motorja a Buvári Lilla által megformált Irma, aki a társadalmi elvárásokkal mit sem törődve, tiszta naivitással és rajongással éli meg a szerelmet. „Ő egy mesevilágban él. Minden, ami körülveszi, arra őszinte szeretettel és csodálattal tekint” – mesélte a színésznő. Hozzátette: a szerep elképesztő érzelmi utazás, hiszen a karakter a határtalan boldogságtól a mély csalódásig szinte minden lelkiállapotot átél a történet során.
Kolnai Kovács Gergely és Szina Kinga
A társadalmi konvenciók és a vágyak között őrlődő panziósnő, Adél szerepében Szina Kingát láthatja a közönség. Mint mondta, az előadás egyik legszebb üzenete, hogy a szerelem nem válogat, és korra, nemre való tekintet nélkül bármikor lecsaphat. A színésznő hozzátette: Adél folyamatos küzdelmet folytat a környezetével és önmagával, de a történet végére bebizonyosodik a régi igazság, hogy ember tervez, Isten végez.
Partnere, a Császár Pált alakító Kolnai Kovács Gergely szerint karaktere „gigerli” kivagyisága valójában csak maszk, amely mögött mély magány és biztonságvágy húzódik meg. Úgy véli, a szerep legfontosabb tanulsága, hogy ha valamit igazán akarunk, azt merni kell felvállalni és eldönteni, máskülönben rengeteg felesleges bajt okozhatunk magunknak.
A „józsefvárosi Hamupipőke” története mostantól látható a Győri Nemzeti Színház műsorán.
Jöjjenek el, és nevetve ismerjenek magukra ebben a szenvedélyes, százéves, mégis oly ismerős történetben!
