Már egy hónapja, töretlen sikerrel játsszuk Az üvegcipő című előadásunkat a Nagyszínpadon és számtalan pozitív visszajelzés érkezik estéről estére. Nagy örömmel tölt el minket, hogy a nézők minden alkalommal boldogan és talán egy kis ,,plusszal” távoznak az előadások után.
Tekintsünk vissza a próbafolyamatra, és lássuk Szina Kinga hogyan élte meg azt az időszakot…
A történetről elmondta, hogy ugyan egy vígjátékról beszélünk ami kicsit sírós, kicsit nevetős de nagyon mély gondolatok húzódnak meg a háttérben.
Ez egy nagyon szép édes-bús történet, a szerelemről, a szerelem erejéről és arról, hogy a társadalmi elvárásokkal szemben hogyan működik a szerelem ereje, hogy az a hit és energia, amit a szerelemtől kaphat az ember, az vajon legyőzhető-e ezek által az társadalmi elvárások által.
Nagyon szépnek tartja, hogy arról beszél a történet, hogy a szerelem nem válogat, korra és nemre való tekintet nélkül bármikor lecsaphat, csak úgy mint a való életben. Kinga Romajzer Adélt alakítja a történetben, aki csakugyan belekeveredik egy bonyodalomba, hiszen egy sokkal fiatalabb férfibe szeret bele. Ez később külső és belső konfliktusokat is eredményez, valamint egyszerre humoros és fájdalmas pillanatokat hoz a szereplő életébe.
A próbafolyamat különösen szép, nyugodt és tanulságos időszak volt számára. Úgy érzi nagyon sokat kapott mind a szereplőktől, mind a rendezőtől. Külön öröm volt számára, hogy olyan kollégákkal állhatott színpadra, akikkel korábban még nem volt lehetősége együtt dolgozni, például Buvári Lillával.
Útravalóként következő sorokkal búcsúzott, így mi is ezzel zárjuk visszaemlékezésünket:
Szerintem az előadás fő mondanivalója, hogy ember tervez, Isten végez. Ha meg akarod nevettetni a Jóistent, mesélj neki a terveidről.
