Haraszti Elvira számára a Marica grófnő címszerepe régi álom és új szakmai mérföldkő. A Győri Nemzeti Színház előadásában egy büszke, erős, mégis mélyen érző nő történetét kelti életre, aki a szerelem által önmagához is közelebb kerül.
Van szerep, amely nem egyszerűen megtalálja a színészt, hanem valahonnan régről érkezik hozzá. Haraszti Elvira számára ilyen a Marica grófnő címszerepe. Kálmán Imre operettje gyerekkora óta ismerős világ: dallamok, karakterek, színházi emlékek kapcsolódnak hozzá, most pedig a Győri Nemzeti Színház színpadán egy régi álom válik valóra.
Régi álomból primadonna szerep
Elvira operetteken nőtt fel, és fiatalon elsősorban a szubrett szerepek világa vonzotta. A pályája azonban most egy újabb állomáshoz érkezett: Marica szerepében először mutathatja meg magát igazán nagy primadonnaként.
„Ez az első igazán nagy primadonna szerepem” – mondja. A feladat egyszerre izgalmas és komoly kihívás számára, hiszen Marica nem könnyed, játékos figura, hanem erős, büszke, távolságtartó nő, aki a történet során fokozatosan engedi közel magához az érzéseit.
A címszerep szépsége éppen ebben az átalakulásban rejlik. Marica nem csupán az operetti pompa középpontjában álló grófnő, hanem esendő, érző, vágyakozó ember is. A szerelem utáni vágy, a csalódástól való félelem és a bizalom lassú megszületése mind ott húzódik a karakter útjában.
„A Marica grófnőben nagyon emberi érzéseket tudunk megeleveníteni a színpadon” – fogalmaz Elvira. „Egy kemény nőből, egy férfiakat nem igazán kedvelő nőből nagy szerelmes nővé válik.”
Emberi érzések a csillogás mögött
Ez az ív teszi számára igazán izgalmassá a szerepet. A korábbi, könnyedebb szubrettenergiák helyett most másfajta színészi jelenlétre van szükség: tartásra, méltóságra, női erőre és belső érzékenységre. Elvira szerint ebben rejlik a feladat egyik legnagyobb szépsége.
„Azt élvezem a legjobban, hogy egy igazi nő lehetek a színpadon” – vallja. „Az, hogy egy elérhetetlen nő legyek, és ne szubrettként oldjam meg a helyzeteket, nehezebb feladat, de egyre jobban élvezem.”
Bár a Marica grófnő több mint száz éve született, a történet ma is könnyen utat talál a nézőkhöz. Elvira szerint ennek oka, hogy a darab alaphelyzetei mit sem veszítettek érvényükből. Gazdagság és szegénység, szerelem és csalódás, vágy és büszkeség ma is ugyanúgy részei az életünknek, mint Kálmán Imre korában.
A színésznő azt szeretné, ha a nézők nemcsak a látványt, a humort és a fülbemászó dallamokat vinnék magukkal, hanem a történet mélyebb üzenetét is. Azt, hogy a szerelemről nem érdemes végleg lemondani.
„Sose adjuk fel a szerelmet” – mondja. „A szerelem mindig ott van, és sokszor akkor érkezik, amikor nem is számítunk rá.”
Hazatérés a győri színpadra
A győri bemutató különösen személyes számára. Elvira a városban végezte a zeneművészeti egyetemet, és már hallgatóként is gyakran gondolt arra, milyen lenne egyszer nem az egyetem, hanem a színház ajtaján belépni. Ez a vágy most valósággá vált.
„Mindig azt éreztem, hogy egyszer nagyon szeretnék ebben a színházban játszani” – idézi fel.
A próbafolyamatban sokat jelentett számára a társulat nyitottsága és figyelme. Egy ilyen nagy szerep nemcsak technikai és énekesi feladat, hanem lelki munka is, amelyhez fontos a biztonságos, támogató közeg.
„Nagyon kedvesen, nyitottan és támogatóan fogadtak” – mondja.
A Marica grófnő így egyszerre jelent szakmai kihívást, személyes mérföldkövet és régi álmot Elvira számára. A címszerepben ott van a női tartás, a sebezhetőség, a humor, a büszkeség és a szerelembe vetett hit – mindaz, amitől ez az operett generációk óta képes magával ragadni a közönséget.
A Győri Nemzeti Színház Marica grófnő című előadása erre a különleges utazásra hívja a nézőket: egy világba, ahol a humor, a zene és a szerelem ereje egyszerre ragadja magával a közönséget.
