Székely szerelmes játék formáját választja Tamási Áron, a 20. század elismert népi írója, hogy a fiatal erőt elnyomni szándékozó emberi varjak seregéről meséljen. Magdót és Mókát az isten is egymásnak teremtette, nem így vélekedik azonban az őket körülvevő világ. Tiszta érzéseikkel, őszinteségükkel rávilágítnak az immár tíz éve házasodni készülő, idősödő párok -Eszter és Lukács, valamint Regina és Máté- kapcsolatának felszínességére. Ennek köszönhetően, a fiatal szerelem beteljesülése ellenállásba ütközik Magdó nővérei és választottjuk részéről, ám ahogyan a mesékben lenni szokott a “minden jó, ha vége jó” is elérkezik, kissé másabb megvilágításban.