A történet során három idős ember, a „vasnemzedék” nyugdíjas napjait követhetjük
nyomon. Egy zsúfolt, XX. századi lakótelepen vagyunk, a padon két férfi és egy nő ül-
dögél. A szelíd asszony mellett a valaha büszke, tettre kész, bátor katona, megbízható
munkásember férfiak mára már megtört, mogorva, reszketeg bácsikká szürkültek.
Mindhárman magányosak, ezért barátok lesznek. A kiüresedettség helyét lassanként
az életszeretet érzése váltja fel. Néha ennyi az élet: néhány szó a hasonlóról, megértés
és megértettség, erről mesél az előadás is.