A Fonák egy kortárs táncszínházi előadás, amelyben minden fonákjára fordul, és az út a belső világunk felé vezet. Oda, ahol felismerjük és elengedjük a ránk nehezedő elvárásokat, és közelebb kerülünk belső rendünkhöz, a saját utunkhoz. Az ősi magyar hitvilág szimbolikus képei kortárs formában jelennek meg: testet öltő erőkként, amelyek megnyitják a belső és külső világunk közötti átjárót. A Fonák arra hív, hogy a nem létező egyetlen helyes út követése helyett merjük felfedezni a sokféle nyitott ösvényt, hogy ráérezzünk a világban betöltött helyünkre. József Attila szavaival:
“Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
