Színházunk örömmel tett eleget a Budapesti Tavaszi Fesztivál meghívásának. Április 2-án a fővárosi közönség is láthatta nemzeti operánk gyöngyszemét, a Hunyadi László című Erkel remekművet.

Százhatvan éves a Hunyadi László

A szakirodalom Chudy József Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi című, 1793-ban Budán előadott daljátékát tekinti az első magyar operának. Még fél évszázadnak kellett eltelnie azonban ahhoz, hogy egy olyan karakteres dalművünk szülessék, mely megengedte az összevetést az élen járó olasz, francia és német szerzők operáival. Ilyen zenedráma Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója, melynek premierje 1844. január 27-én zajlott le a pesti Nemzeti Színházban.

A XIX. század első negyedében Ruzitska József tett kísérletet a történelmi tárgyú, romantikus magyar opera megteremtésére, s az 1822-ben bemutatott Béla futásával meglehetős népszerűségre tett szert. Őt követte az ifjú Erkel, aki az erős Bellini-, Rossini-, Donizetti-hatást tükröző Bátori Máriát (1840) követően kezdett rátalálni saját hangjára, bár meghatározó, stílusteremtő kortársainak - Verdi, majd Wagner - befolyásától későbbi műveiben sem tudott "szabadulni".

A Hunyadi László - a szerző fő művéhez, a Bánk bánhoz hasonlóan - külföldön nem tudott utat törni magának, jóllehet ismert propagátorai is voltak. Köztük a francia szoprán, Anne de La Grange, aki 1850-es pesti vendégszereplése alkalmával Szilágyi Erzsébet szerepét is elénekelte - magyarul. (Erkel neki komponálta a La Grange-áriaként ismert betétszámot.) La Grange mindent megpróbált az opera párizsi színrevitele érdekében, de nem járt sikerrel. Az áriát azonban koncertjein világszerte többször énekelte. Különlegességnek számít az a XX. század első éveiből származó felvétel, melyen az amerikai Lillian Nordica, a Metropolitan egyik korai sztárja adja elő az említett áriát nagyszerűen, ugyancsak magyar nyelven. A közelmúltban, az 1996-os budapesti szuperkoncerten, amikor Plácido Domingo Bánk bán áriáját énekelte - "szövegmondását" leszámítva - a tőle megszokott magas színvonalon, José Carreras a Hunyadi László "Meghalt a cselszövő" kórustételének "adaptációjával" lepte meg a közönséget.

Az opera negyedórás nyitánya népszerű koncertszám, melyet Budapesten több kiváló külföldi karmester is dirigált már. Ezek az alkalmak jól mutatták, milyen kedvvel vetik magukat vendégművészek e számukra "ismeretlen ismerős" zenei világba. Elég csak a spanyol Garcia Navarro temperamentumos, "anyanyelvi szinten" tolmácsolt Hunyadi-nyitányára utalnunk.

Miért  pont a Hunyadi László?

Vannak értékeink, amelyeket ápolnunk kell. Ha mi nem tesszük, más nem fogja helyettünk. Ha elvesznek, nem maradnak fenn emlékezetünkben, nem lesznek kulturális DNS-ünk elemei, nem öröklünk általuk önismeretet. A történelmi Hunyadi László egy volt közülünk, az operát írók, Egressy Béni és Erkel Ferenc szintén. Tehát azt mondhatjuk, hogy a Hunyadi László a mi történetünk. Ahogy az angolok büszkék Shakespeare által megírt saját történeteikre, királydrámáikra, nekünk is állandóan újra kell mesélni a mieinket, mert ezekből a drámákból eszmélünk arra, hogy honnan is eredünk. Erkel Ferenc remekműve pedig egy ilyen igazi, fordulatokkal és pszichológiai szituációkkal teli tragédia, amelynek konfliktusaiból felrajzolódik számunkra a hatalom labirintusa, amelyből hőseinkkel együtt mi is keressük a kiutat.

Káel Csaba

rendező