A szerdai közönségtalálkozót a Samrajevet alakító Posonyi Takács László vezette. Bevezetőjében rögtön megtalálta a hangot a diák közönséggel. „Csehov korának a social media sztárja volt. Ugyanis miről szól ez a darab? Ugyanarról, amiről a Facebook és az Instagram sztorik: én, én, én. Itt is mindenki magáról beszél.”

Csehov szereplői egytől egyig tragikus életutat járnak be, a szerző kíméletlen boldogtalanságra ítéli őket. Olyan sok benne a lelki nyomorúság, hogy azt csak a komédia műfajával lehet ellenpontozni. A családtagokat, a birtok lakóit két dolog köti össze: a félbemaradt művészi világmegváltások és a viszonzatlan, keserű szerelmek. A folytatásban ezekről beszéltek a színészek.

Medvegyenkó (Bródy Norbert) a soha szívesen nem látott, sárba tiport kisember, aki bár elérte határozott célját, hiszen feleségül vette a hőn áhított nőt, aki gyereket is szült neki, Mása mégis kegyetlenül kínozza, s alázza meg nap, mint nap. Az alkoholista nő (Nagy Johanna) azonban az egyetlen, aki nem takargatja érzéseit, nyíltan megvallja apja iránt érzett gyűlöletét, és rajongását Trepljov iránt. Az újromantikus lázadót játszó Kolnai Kovács Gergely, a fiatal író egész életére kiható szeretetnélküliségről beszélt. Az ő tragédiája az, hogy anyja, az ünnepelt színésznő nem tudja szeretni. A legveszélyesebb érzelmi és szellemi hullámvasúton talán ő utazik. Az Arkagyinát alakító Szina Kinga már azzal folytatta, a színésznő nem tudja a fiával való viszonyát rendezni. Minden energiájával a karrierje felé fordul, őt a művészi sikerei éltetik, a nap 24 órájában fürdőzik a körülötte lévők dicséretében. Egopuffadástól szenved – mondta róla már a mellette ülő Maszlay István.

Szorin birtokának társasága, mint a mágnes úgy vonzza a kisemmizett félárvát, Nyinát (Dunai Csenge). A tiszta és ártatlan lány álmai Trepljovéhoz hasonlók, szintén a művészetben szeretne kiteljesedni, színésznői babérokra tör, és céljai eléréséhez a világot is megváltaná. Az álom valósággá lesz, mindeközben megjárja a poklot is, életét szörnyű tragédiák kísérik, „én sirály vagyok ” – nem véletlenül hangzik el többször is az oly híressé vált monológjában. Az egyetlen kiút számára a színészet.

Az író, Trigorin (Sárközi József) imádnivalóan életunt, közönyös férfi, aki minden helyzetben a kényelmet választja. A körülötte lévő sorsok egy cetlin végzik, csupán nyersanyagul szolgálnak egy regény megírásához. Így „végzi” Trepljov lelőtt sirálya és Nyina is.

A Samrajevet játszó Posonyi Takács Lászlónak az egyik előadás után fia csak annyit mondott: „Apa, ez rettenetesen gusztustalan, amit csinálsz!” Helyes a felismerés, hiszen Csehov a hétköznapokból merítette karaktereit, és jól tudta, igenis léteznek olyanok, akik tönkreteszik és megkeserítik a másik életét.

A Sirály sikerének titka, hogy tükröt tart a valóságnak, a darab figuráiban nemcsak a benne játszó színész, de a néző is magára ismerhet. Erre a párhuzamra a diákok közül többen is rákérdeztek. Dorn, az orvost alakító Maszlay István több szereplővel is talált hasonlóságot, a férfi női viszonyokat illetően pedig nem áll tőle távol a hölgyeket szédítő orvos szerepe.

Miután Csehov kötelező olvasmány a középiskolákban, az itt hallottakat a diákok és tanáraik is magukkal viszik, egy-egy magyar órán azokat átbeszélhetik. Kezdeményezésünk folytatódik, hiszen meghívásunkra január 22-én ismét a győri és a vidék középiskolásai töltik majd meg a Nagyszínház széksorait, és nézik meg Bagó Bertalan rendezését, utána pedig részt vesznek azon a kötetlen beszélgetésen, ahol az előadás szereplőitől sok érdekességet megtudhatnak a kitűnő orosz darabról.

Győr+ Híradó  ITT

Fotó: Fehér Alexandra