... és amit nem játszunk el

Ha végigtekintünk színházunk jövő évi bemutatóinak során, néhány régi, kellemes, ismerős történettel találkozunk. Fiatalkorunk meghatározó regénye volt, esetleg híressé vált filmen láttuk, talán felidéződik bennünk egy mára legendássá vált színházi előadás. Előfordulhat, hogy egyszerűen csak egy múltbeli hiányosságunkat pótoljuk David Seidler, Szabó Magda vagy akár Carlo Goldoni színművével. Megannyi csetepaté, családi zűrzavar, királyi szobák, mulatók, rejtélyes gyilkosság, emberi és emberfeletti küzdelmek.

De kik voltak azok az „illatos nénikék” az 1920-as évek Magyarországán? Mivel lehetett felbosszantani őket? Hogyan teheti jóvá Toldi bikája egy kóbor kutya bűnét? Miért tanácsos előre állítani az órát, amikor vendégek jönnek? Mit keres egy fotón a krimi koronázatlan királynője és egy szörfdeszka? Valóban egy archeológus lenne a legideálisabb férj minden nő számára? Létezik anya, aki gyermekét férje megmérgezőjével nevelteti? 15.000 önkéntes, tizenegy nap kutatás és nincs eredmény? Kié volt az az utánozhatatlan zöld színű Morris Cowley? Miért hasonlítja magát valaki egy kolbásztöltőhöz?

Meglepő kérdések tucatjai és a válaszok még érdekesebbek! De mi közük mindahhoz, amiket Önök hamarosan láthatnak a győri színház színpadán?

Ha eljönnek és megtisztelnek figyelmükkel, mindenre fény derül!

                                                                                 Várom Önöket szeretettel: 

                                                                                                       Posonyi Takács László