Közönségsikerrel játssza színházunk a kis hazánkban először 2006-ban, az Operettszínházban műsorra tűzött Menyasszonytánc című musicalt: a népes szereplőgárda nagy kedvvel adja elő a drámai és a humoros jeleneteket egyaránt, az ének- és táncbetétekkel teletűzdelt, az első világháború utáni történelmet, vallási helyzetet is bemutató előadást. A kitűnő győri színészgárda teljesítménye nem meglepetés, nem lehet azonban szó nélkül elmenni egy bravúros beugrás mellett: az anyai szerepre vállalkozó Fehér Nóra helyett Potonyecz Fanni úgy játssza Janka szerepét, mintha évek rutinja állna mögötte…

A MATE Kaposvári Campusán a Rippl-Rónai Művészeti Intézet színházi tanszékének negyedéves hallgatója. Mindig is színésznőnek készült? – kérdeztük az ifjú színészjelölttől.

Igen, de majdnem csak álom maradt. Kazincbarcikán születtem, Miskolcon öt évig jártam a Zrínyi Gimnázium drámatagozatára, viszont a Színművészeti Egyetemre nem vettek fel. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán kulturális antropológiát tanultam, de megjegyzem, közben ott is részt vettem az egyetemi színjátszó kör munkájában. Még Kaposvári Egyetemnek hívták a mai iskolámat, amikor 2018-ba felvettek. Az osztállyal több közös bemutatóban volt részem, így Kaposváron és Pécsen is, de például játszottuk a fővárosi Nemzeti Színházban a Rómeó és Júliát.

Mikor kérték fel a győri szerepre, mennyi ideje volt vele ismerkedni?

Májusban kaptam értesítést arról, hogy július elsején meg kellene jelennem Győrben meghallgatásra. Amely után még aznap megkaptam a jelölést a Herskovics Ármin kocsmárost segítő Janka szerepére, majd kézhez vehettem a többi információt, a szövegkönyvet és a videó felvételt is. Először augusztus 26-án vettem részt próbán, szeptember 2-án pedig már élesben, előadásban kellett helyt állnom… 

Amely nem keveset különbözött az addigi fellépéseitől…

Először is nem az osztállyal álltam színpadra, hanem egyedül kellett megfelelnem nagyszínpadi közegben. Ráadásul nem csupán prózai feladatokkal, szerencsére egyik osztályfőnököm, Uray Péter a mozgásművészet oktatásában sem idegen, a másik, Kéri Kitti pedig otthonos a zenei tudás átadásában. Számomra igazi tanulmány volt belecsöppenni egy komplett, némi túlzással grandiózus előadásba, élő zenekarral, musicalénekléssel és különféle műfajú táncokkal.

Drukk, lámpaláz, félelem a kudarctól?

Talán a próbák elején még picit idegennek tűnt a közeg, de a kollégák annyira barátságosan és támogatóan álltak mellém, a jeleneteknél érezhetően annyira fontos volt mindenki számára az együtt építkezés, hogy egész egyszerűen nem szabadott kilógni az előadásból. Tudtam, hogy figyelnek rám, együtt és egymásért próbáltunk, abszolút éreztem a támogatást, ezért tudtam beilleszteni magamat az összképbe. A hetedik előadáson vagyok túl, de az első előtti izgalom is inkább a várakozásé volt, így korántsem gátolt. A színpadra lépés után pedig olyan felszabadultság fog el, amely remélhetően átsegít a hátralévő, vasárnapi kétszeri fellépés nehézségein is.

Kazincbarcika, Miskolc, Kaposvár, Győr – hogyan tovább?

Megszerettem a várost, a színházát, jövőre diplomázok, s majd kiderül, hogy merre lesz szükség rám…

MOHAY GÁBOR