Ma már nagyon nehéz lenne elképzelni színház nélkül az életünket. Napjaink színházi repertoárja pedig zenés darabokat is tartalmaz. Zenés darabok pedig nem létezhetnek énekkar, egészen pontosan énekkari tagok nélkül: nekik is a színpad jelenti a művészet szolgálatának és az önmegvalósításnak a kifejezését.

…És megszületik a csoda

A nagymama által hátra hagyott pianínónak köszönhető, hogy a Ludván-család észrevette a kis Csilla muzikalitását. Nem csoda, hogy zenei tanulmányoknak szentelte legifjabb éveit, a hegedű és a zongora tudományában elmélyedés után magánének szakon szerzett főiskolai diplomát. Ma is szívesen leül a zongora mellé akár kedvtelésből is, és a klasszikus hangszer jól szolgálja a betanulást, hiszen Ludván Csilla összesen 33 éve gyakorol, próbál és vesz részt előadásokon a Győri Nemzeti Színház énekkarának kötelékében.

„Külsősként még gátlásos voltam, ezt a színpadi szereplések oldották fel, és sikerült végül is a gyakorlatban kamatoztatni a tanultakat – vallja pályafutásáról. - Az opera, az operett és a musical műfaji különbségeit is kedvelem, és menet közben derült ki, hogy a táncos szerepekre sem vagyok alkalmatlan. A sok előadásból szívesen emlékszem a Parasztbecsületben rangosnak számító Lucia szerepére, amelyet egyedül adhattam elő. Énekkarunk egy sokszínű, sok egyéniségből álló, egymást kiegészítő csapat, amelyet a színpad, a közös munka tart össze. Mindegyikünk azon fáradozik, hogy a közönség számára is megszülessen a csoda.”

Élete kész történelem

A 43. évadánál tart Illemszky Lajos: kétségkívül a leggazdagabb énekkari pályafutást tudhatja maga mögött a színház 70. életévében járó örökös tagja. A katonaság után a Valastyán Mihály által irányított Liszt Ferenc Kórusban tűnt fel szép magas tenorhangja. Az 1978-ban átadott mai színházba az opera tagozat létrehozásának terve vonzotta, mely később, Bor József igazgatása alatt az operettel együtt teljesedett ki. A Bocaccio című produkcióban kezdett, évekig énekelt a híres bécsi Jeunesse kórusban is, szerepelt Ausztrián kívül Franciaországban. A Győrben hamarosan műsorra kerülő Bánk bán öt különböző rendezői előadásában lépett fel.

„Kedvenceim egyike a Csárdáskirálynő, a Rigolettóban háromszor énekelhettem, mellette operában Puccini Turandot-ja tette rám a legmélyebb hatást - foglalja össze pályafutásának emlékezetes állomásait. - A My Fair Lady-ben partnere voltam Vass Gábornak, szerettem a Légy jó mindhalálig ellenszenves Báthory tanár urát alakítani, ebben a csaknem három évtizedes győri előadásban két gyerekszereplő fiammal együtt hajolhattunk meg az előadás végén a közönség előtt. Emlékezetes volt számomra a La Mancha lovagjában hat magas a-t és három magas  c-t énekelni, együtt szerepelni néhány éve Pécsen Plácido Domingóval. Csak megköszönni tudom mindazok munkáját, akik hozzásegítettek ehhez a szép életúthoz, amely nekem a kapott adottságok következtében élményeket, a közönség kiszolgálását, szórakoztatását jelenti a mai napig.”

Mindig van új kihívás

A fiatal korosztályhoz tartozik Radvan Eszter. A győri egyetem zeneművészeti intézetének magánének tanári szakát végezte el, egyik vizsgája után 2016-ban szólította meg Balogh Eszter színházi karvezető, hogy három szoprán hang kellene a Háry Jánosba: két kollégájával együtt örömmel vállalták az izgalmas feladatot. Majd egy évvel később kapott egy telefonhívást két évre szóló főállású énekkari tagság ajánlatával, hozzá három napot a döntésre. Igent mondott, és nem bánta meg, a színpadi éneklés a mellette meglévő tatabányai énektanítással együtt szépen kiegészítik egymást.

„Fél lábbal még az egyetemen nem volt könnyű a kezdet, ráadásul eleinte Budapesten szerettem volna folytatásra találni – mondja a kezdetekről. – Amikor lekerült a műsorról az István, a király, amelyben táncos feladataim is voltak, már éreztem, hogy a helyemen vagyok. Megfogott a színházi lét kívülről sokszor irigyelhető légköre, a főállású éneklés, a szólóének álmokat pedig egyelőre parkoló pályára tettem. Estéről estére a legjobbunkat kell adni, a közönség elismerése a kedvező visszajelzés. Sok darab került közel hozzám a néhány év alatt, nagyon szerettem énekelni például a közelmúltban az Elisabeth című musicalben. Azt szoktam mondogatni, hogy jó benne lenni a játékban, mert az énekkari szereplés is mindig tartogat új kihívásokat.”

Feltöltődésnek hangszeres zene

Bár a Bercsényi Gimnázium vasútüzemi szakán érettségizett, de sohasem készült mozdonyvezetőnek Szabó Balázs. A zene közelébe 14 évesen a gitározás megtanulásának igénye hozta, majd három év múlva, 1991-ben hirdetés nyomán felvételt nyert az akkor fénykorát élő ötventagú Rába kórusba. Vezetője, Bojtárné Gál Anikó már színházi karigazgatóként dolgozott, így nem csoda, hogy a jó hanggal megáldott fiatalember hamarosan debütált a Tosca, majd a Luxemburg grófja és az Álarcosbál előadásaiban. A Rába-beli szereplése 2008-ig tartott, idén 27. éve főállású énekkari munkatárs a színházban, és nem felejti, hogy ilyen minőségében először a Florentin kalap című vígoperában állhatott a közönség elé.

„Ha jól számolom, közel százra tehető azon darabok száma, amelyekben a három évtized alatt részem volt – tekint vissza eddigi pályafutására a 48. születésnapjához közeledő énekes-zenész. -  Sarastro basszusát énekeltem a Varázsfuvolában, Kajafást a Jézus Krisztus Szupersztárban. Vonzottak ugyan közéleti szerepek is, de mindig volt egy felsőbb erő, amely a családos embernek nem könnyű időegyeztetések mellett, a sajátos életformája következtében is ezen a pályán tartott. Család, otthon, munka egysége, a szeretet és az összetartozás a legfontosabbak az életemben. A győrújfalui római katolikus templom énekkarában is játszom és énekelek, feltöltődésnek ott az örömzene Jáger András színész barátommal a Dressing Room formációban. Köszönöm Istennek és a sorsnak, hogy ezt csinálhatom.

Munka melletti kikapcsolódás

Összeállításunk nem lenne teljes, ha nem ismerkednénk meg valakivel, aki negyed százada folytatott hivatása, az ötvös mesterség – továbbá több, a gépészethez köthető szakma – mellé illesztette be külsős formában a színházi énekkar munkájában részvételt. Az 53 esztendős Pálmay Zoltánt is elkísérte fiatal korában a muzsika iránti érdeklődés, de csak húsz éves korára érlelődött meg benne az elhatározás az éneklés tanulására. Magánének szakon tanult a Liszt Ferenc Zeneiskolában, majd folytatta a konzervatóriumban is.  Még Korcsmáros György volt az színházigazgató, amikor néhány „konzis” társával együtt meghívót kapott szereplésre, de az Álarcosbállal kezdődő időszaka csak rövidre sikeredett.

„Tíz éve újult meg a kapcsolat, amikor Balogh Eszter énekkari vezető invitálására azonnal igent mondtam – meséli a folytatásról. – Bevallom, hiányzott a semmivel sem pótolható színpadi szereplés, mert számomra a külsős feladatok is teljes értékkel bírnak. Kiszakítanak a mindennapok monotonitásából, egy egészen más jellegű, más közegben, egymásra utalt szereplőkkel végzett tevékenység. Ehhez még tegyük hozzá a lelátóról érkező tapsot, a közönség mindig jól eső köszönetét. Általában operai előadásokban jutok szerepekhez, így a Bánk bánban is, és szívesen jövök, amíg szükség van rám. Sőt, akiknek jó hangjuk, affinitásuk lehetővé teszi, azoknak ajánlani is tudom, hogy alkalomadtán vágjanak bele: érdemes…”

^{Mohay Gábor}