Bori Réka legjobbkor kapott feladata

Létkérdéseket feszeget A végítélet napja

A győri színházbarátok előtt aligha ismeretlen Bori Réka játéka, neve, hiszen harmadik éve, hogy először állt a nagyszínpad deszkáin. Azt azonban kevesen tudják, hogy sportnyelven szólva hazai pályán játszik…

Az egyetemi éveket és a kecskeméti, veszprémi szerepléseket leszámítva minden Győrhöz és a környékéhez köt – mondja nem kis büszkeséggel a hangjában Bori Réka. – Győrszemerei lány vagyok, a szüleim is ott élnek, a középiskolát a Révai Gimnáziumban végeztem el. A mi hivatásunkban kevés a szabad idő, így talán mondanom sem kell, hogy a szüleim mennyire örülnek, ha egy-egy szerepem megint Győrhöz köt, és persze, hogy ilyenkor velük lakom, a várostól húsz kilométerre.

Harminc évesen, jelentős énekes múlttal a háta mögött kapott meghatározó szerepet egy prózai darabban, A végítélet napjában. Mennyiben érezte magát felkészültnek az Ungvári István által alakított kocsmáros lányának, Annának a megformálására?

Zenés színész szakirány áll ugyan a diplomámban, de azért tudni kell, hogy a mi egyetemi képzésünk azért volt némileg más, mert bár több benne a zenei tanulmány, az nem azt jelenti, hogy a prózai képzésünk ne lett volna teljes. Játszottam már Bródy Tanítónőjében, Móricz Pillangójában, és sok zenés darab is tartalmaz prózát, például a győri Menyasszonytánc. Imádom ugyan a zenés feladatokat, de amióta kikerültem az egyetemről, évente legalább egy prózai szerep is megtalál, ami azért fontos, mert másképp kell hozzányúlni, átgondolni, mások a nehézségek. Ha hosszú idő telne el utóbbi nélkül, biztosan ellustulnék, nem fejlődnék az ilyen műfajokban. Ezért érzem a legjobbkor jött feladatnak A végítélet napját.

Milyen volt Zakariás Zalánnal együtt dolgozni?

Rendkívüli szerencsém, hogy sokszor voltam jókor, jó helyen: bizalmat és lehetőségeket kaptam, amelyekkel igyekeztem élni. Mindig próbálok kíváncsian hozzáállni az új feladatokhoz. Sok nagy találkozásom volt remek emberekkel és kollégákkal, akik által fejlődhettem szakmailag és emberileg is. A végítélet napja Zakariás Zalán rendezésében jó néhány részében a szokványostól eltérő előadás lesz. Ha a nézők nyitottak és egyben kíváncsiak lesznek az újra, a megszokottól különbözőre, akkor remélhetően jó élménnyel léphetnek ki az épületből.

Melyek azok a fogalmak, melyek köré a darab mondanivalóját csoportosítaná?

Olyan létkérdéseket feszeget, amelyekkel foglalkoznunk szükséges a valós élet mindennapjaiban is. Számomra a színház akkor tölti be a szerepét, ha a nézők kapnak gondolatokat és érzelmeket az előadástól, amik aztán ott maradnak a fejükben, kérdéseket vetnek fel. Ebben a darabban kulcsszerep az enyém is, ugyanis cselekvéseim jelentős befolyással bírnak az események alakulására. Úgy érzem, Anna szerepe fontos mérföldkő a pályámon, az életemben, mert olyan lelki mélységeket jár be, amikkel nehéz szembenézni, ezért nem is volt egyszerű próbálni.

Mohay Gábor