Ha a sportban, a csapatjátékok valamelyikében megsérül, vagy megbetegszik egy játékos, mérkőzés közbeni cserével, illetve a következő héten olyan sportolóval lehet pótolni, aki addig is együtt készült a többiekkel, ismeri a játékrendszert. A színház azonban más világ, akár egyetlen betegség is képes felborítani a műsorrendet. Bravúros beugrásokból nincs hiány a teátrumok hosszú történetében, és az utóbbi hónapokban a mi színházunk közösségének is bőven kijutott belőle.

Élmény volt a helyettesítés

Noha tizenkét éve rendszeres szereplője vagyok a győri színházban játszott produkcióknak, eddig nem volt szükség arra, hogy az én beugrásommal mentsünk meg előadásokat – újságolta Mózes Anita. –Pedig már nagyon vágytam rá, milyen érzés lehet, amikor nem egy hónapig próbálok egy szerepet, hanem maximum egy napig. Külön örömöt okozott, hogy komoly drámában kellett helyt állnom. A rendezővel, Zakariás Zalánnal már volt szerencsém együtt dolgozni a Kortársasjátékban, és miután az is jó élmény volt, így biztos voltam benne, hogy A végítélet napjában is megértjük egymást. Ez nem is történt másként, úgy éreztem, teljes az összhang mindkettőnk részéről. Négy előadáson helyettesítettem, és egy kicsit fájó szívvel váltam meg a szereptől, de az a kolléganőmet, Agócs Juditot illeti meg…

Pedig a néző szerint nem lehet könnyű az állomásfőnök összetett karakterű feleségét, Hudetznét eljátszani…

Őszintén mondom, kifejezettem jól éreztem magam Hudetzné bőrében. Azt hiszem, a pandémia hosszú ideje alatt felhalmozódott, visszafojtott érzelmek is közre játszanak abban, hogy a kimondott és ki nem mondott fájdalmak különös jelentőséget kapnak a színpadon, még nagyobb átéléssel tudjuk megjeleníteni a drámai helyzeteket. Láttam a premiert, így óriási szerencsének éltem meg, hogy nem vakon kellett ugranom a szerepbe. Túl komplex karakter ahhoz, hogy csak felszínesen érintsük. Egy napom volt a felkészülésre, előtte részt vehettem egy próbán, ahol a társulat nagyon segítőkész és megértő volt. Sokat köszönhetek Posonyi Takács Lacinak, mert szinte az egész előadáson végig kísért, mindig pontos eligazítást kaptam tőle a következő jelenetekről. Már most nagyon várom az új évadot, amelyben újra egy Zakariás Zalán által rendezett klasszikus játékban kapok lehetőséget – nem beugróként.

Megcsörrent a mobiltelefon

Milyen előzmények után alakította Faludy ügyészt a Minden jegy elkelt című darabban? – kérdeztük a Maszlay Istvánt egy alkalommal helyettesítő Posonyi Takács Lászlót.

Hihetetlenül gyorsan játszódott le az egész. Az autópályán jöttem egy másik színház próbájáról, zuhogó esőben, délután fél három volt. Megcsörrent a mobilom, a színház titkárságáról hívtak, hogy az ötkor kezdődő előadásra be kell ugranom. Fél négykor kezemben volt a példány, kitéptem belőle a jeleneteimet, és egy fekete mappában kezdtem tanulmányozni. Egyszer színpadon, díszlettel összeolvastunk a kollégákkal, és mivel csak a második felvonásban játszottam, egy kicsit még készülhettem is. Végig előttem volt a feladat, minden végszóra igyekeztem kész lenni a saját szövegemmel, amellyel ügyészként a Fedák Sári ellen hamisan tanúskodóknak és a színésznőt mindenáron elítélni akaró bírónak kellett segítenem. Egyszerűen fogalmazva, szó szerint elmondtam a leírtakat, és aztán én is részese lehettem a hálás közönség tapsának.

Hosszú pályafutása alatt hányszor kellett ilyen nem mindennapi feladatot megoldani?

Ha hiszik, ha nem, ez volt az első, negyed század óta tartó győri tevékenységem alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, és engem sem kellett még helyettesíteni. Meg kellett élnem az ötven esztendőt, hogy sor kerüljön rá, de tudomásul kell venni, hogy a színjátszás is rendkívüli időket él át. Menni kell, működni, játszani, éspedig olyan színvonalon, hogy a nézők is jól járjanak. Nekem pedig jó érzés, ha ebben segíthettem.

Ötödször mentett előadásokat

Nem túlzás Fehér Ákost a győri színház Jolly Jokerének nevezni?

Talán nem – válaszolta kicsit meglepődve. - Tény, hogy az elmúlt tizenhat esztendőben kisebb és jelentősebb szerepek sokaságát mondhattam magaménak. Utóbbihoz Bulgakov Moliere-t sorolom, benne Moirron hősszerelmessel, no meg Bokát, a Pál utcai fiúkból. A mi szakmánk szubjektív, egy-egy rendezői választást rohanó világunkban többször dönt el az első megérzés, ami persze nem jelenti azt, hogy negyvenegy évesen nem szeretnék többet elérni színészi diplomával a zsebemben. Biztos vagyok benne, hogy eddigi működésem alatt a nyereség oldala az erősebb, azt csinálom, amit szeretek, méghozzá folytonos küzdelemmel, mert csak így van értelme a jövőnek. És azt hiszem, a jövő dönti el az ember múltját…

A végítélet napjának kettős szerepe is már a múlté?

Mohácsi Attila helyett négy alkalommal játszottam az ügyész asszisztensét, illetve a rendőrbiztost, remélhetően a továbbiakban nincs akadálya a visszatérésének. Hozzá kell tennem, már nem kezdő beugrónak számítok, ha jól számolom, másfél évtized alatt ez volt az ötödik. Végül is mindegyik sikeresnek bizonyult. A végítélet napjának az adta a nehézségét, hogy olyan jelenetet kell kiszolgálni, megtalálva a helyemet, hogy az alkalmazkodjon a darab beállított céljaihoz. A megszokottnál nagyobb koncentrációt igényelt a többiekre figyelés, a ráérzés a megszólítás pillanataira. De mint mondtam, nem ismeretlen a több helyzetben megfelelés, hiszen például a Puskásban hét kisebb szerepet játszom, ötszöri átöltözéssel.

_{Mohay Gábor}