1961-ben kezdődött Szegeden. Egy győri gyerek, aki már a Szegedi Nemzeti Színház énekese volt,- toborzót tartott a szegedi tanárképző főiskola irodalmi színpadára. Ő volt a Takács Laci. Egy kecskeméti lány, aki első éves volt akkor a tanítóképzőn, jelentkezett, mert imádta a színházat, verseket. Ő-Én. Gyönyörű, szegény két év. Új barátok: Molnár Piroska, Bajnóczky István. Gyönyörű első opera: Traviata-szerelem. Így, együtt.

Aztán a Fiú elszerződik Kaposvárra, a lány vele megy. a Fiú segédrendezőnek, ügyelőnek, a lány tanítani, majd a lány egy év után bekönyörgi magát a színházba súgónak, és a kórusba. Szegényen, de boldogan együtt. A színház mellett irodalmi színpad, Ki-mit- tud győzelem. Új barátok: Pogány Judit, Rózsa Gyuri.

Majd a fiút Kecskemétre hívják ügyelőnek, és a lány, mint csatolt elem, hát hogyne menne a Férjével a szülővárosába. Gyönyörű három, fiatal év. Ilyen ügyelővel, azóta sem találkoztam. Az egész produkciót a kezében tartotta. Mindenütt ott volt, s miután 100%-osan számíthattunk rá, mindenki tisztelte, de Radó Vili bácsi, az akkori igazgató, kivette a színpadból, mert szervezőnek akarta, s jól is járt vele a színház, a nézősereg. Közben jártuk a megye tanyavilágát a fiú által szerkesztett műsoraival, kitüntetést is kaptunk ezért a megyétől, a várostól.

Egyszer csak megkérdezte tőlem a fiú, a férjem: gyerekünk mikor lesz?

1970-ben Tündike, majd a rá következő évben Lacika, -aki a legnagyobb örömet szerezte drága apósomnak, hogy az ő nevét vitte tovább.  Itt is volt irodalmi színpad, olaszországi nyaralást is nyertek.

Aztán egyszer csak megkereste Győr. Hát hogyne ment volna a szülővárosába! S mi hárman, mint csatolt elemek követtük. 1974-et írtunk. Azóta itt élünk. Nekem olyan, mint a szülővárosom, talán már több is.

A készülő új színházba hívták, de még három szezont a régi Kisfaludy Színházban élhettünk, ami azóta is hiányzik. Laci boldogan dolgozott az új színházért éjjel-nappal. Szervező, majd titkársági vezető, majd ügyvezető igazgató lett, de ugyanúgy dolgozott, mint az a hajdani ügyelő, az egész színházat magáénak tudta. A színház mellett itt is sikeres irodalmi színpadot vezetett Mosonmagyaróváron. Gyerekeink nőttek, unokáink jöttek. A mesének nem túl jó a vége. 1995-ben, amint csak lehetett korkedvezményes nyugdíjjal elküldte az akkori igazgató, akár akarta Laci, akár nem. Az oka a férjem volt. Kiszolgált jó pár igazgatót, de nem tudta behunyni a szemét, befogni a száját, ha tisztességtelen dolgot tapasztalt. S jött az első, majd a második infarktus. Próbált biztosítósként, közvélemény kutatóként dolgozni munka mellett. Szerencsére elkezdtünk irodalom órákat tartani iskolákban, nyugdíjasokkal találkozni, nekik előadásokat tartani, amiért örökre hálás vagyok mind a nézők, mind a szervezők felé.

Ő volt a Mikulás a Holle Anyó színházban. Imádták a gyerekek, huzigálták az igazi szakállát, elhitték, hogy ő az igazi Mikulás, de boldogtalan volt. A színház volt az élete.

Imádott utazni. Ahogy lehetett, mentünk is. Nagy vágya volt lehajózni a Dunán a tengerig.

Lacusom, most teljesítjük. Itt az összes csatolt elemed. Lányod, Fiad, Unokáid, Családtagjaik, és Dédunokád. Együtt indítunk az utadra. Így búcsúzunk Tőled, jó utazást kívánva. Szeretlek, első csatoltad, Feleséged, Bende Ildikó. Tudod, előbb-utóbb megyünk utánad.

Kérünk mindenkit, hogy ha végső búcsút szeretne venni Lacitól, akkor 2022.08.14-én este 17:30-kor -órakor legyen a Mosoni-Duna partján található Amstel Hattyú étterem előtti parszakaszon és dobjon egy szál virágot a folyóba.

Köszönjük.