Ungvári István színész, a Győri Nemzeti Színház társulatának huszonhét éve tagja, ez idő alatt több ezer alkalommal lépett színpadra Győrben.
A színművész tehetségét Szent István, Kisfaludy továbbá Taps -díjjal ismerték el.

A művész fiatalon, 1980-ban került Budapestre. Energikus gyerekként - barátok hiányában - a főváros összes közlekedési hálózatát megismerte, a város közel száz moziját pedig rendkívül gyakran látogatta.
Mivel a Nemzeti Múzeumhoz közel lakott, sokszor felkereste az akkoriban ott állandó kiállításként látható „A kézifegyverek története” című tárlatot, ami mély nyomott hagyott benne.

Amikor Győrbe szerződött 1995-ben, a győri színház épületét is felfedezte a pincétől egészen a sísáncig.

Ungvári Istvánhoz a technika ismerete és szeretete is közel áll, mivel a színművészeti főiskolára való felvétele előtt dízelmozdony szerelőként végzett.

A 2021 - es év mindenki életében hozott változást, így történt ez a színésszel is.
Ebben az időszakban nem volt színpadi fellépés, ezért a művész a sportlövészet felé fordult.

Eszébe jutott többek között A tizedes meg a többiek című színdarabban betöltött szerepe és a Géniusz, avagy az alkimista című filmsorozat, ahol fegyvert is használt.
Ezért felkereste Steiner Iván fegyvermester - szaktekintélyt, aki a színházi és filmes jelenetekhez biztosítja a fegyvereket, valamint megtanítja azok használatát.
Ő szívesen fogadta a színész érdeklődését a fegyverek iránt és segített. Elvitte Istvánt egy fővárosi lőtérre és élesben is megmutatta neki a fegyverek fajtájit és azok használatát.

Steiner Iván elmondta: Ungvári István azonnal „rábetegedett” erre az élményre a lőtéren, ezért azt javasolta neki, hogy Győrben keressen fel egy lövészklubot.
Emellett tanácsot adott neki a jövőbeni fegyvervásárlás kapcsán is, valamint hangsúlyozta az alapok elsajátításának fontosságát.
Kiemelte a sportág hasznosságát, hiszen az szigorú előírásokhoz kötött, ezért erősen fejleszti a szabálykövető életvitelt és a koncentrációs képességet.
Ivánt egyébként keresték már meg reményvesztett szülők a gyermeki hiperaktivitással kapcsolatban, ezeknek a gyerekeknek is sokat segített a sport. Fegyelemre tanította, lekötötte őket a lövészet.
A szakember sajnálattal tapasztalja, hogy sok esetben negatívan vélekednek a lövészetről.
Veszélyesnek tartják, holott ez az egyik legjobb személyiségfejlesztő módszer.
Véleménye szerint például egy autó sokkal veszélyesebb fegyver lehet, mint a jó sportoló kezében a sportszer.

Laczik Zsolt, a Győri Lövész Klub főtitkára (a klubot édesapja, Laczik László egykori határőr alezredes elnökletével 1981-ben alapították), örömmel fogadta a színész lelkes jelentkezését, aki ezzel egy időben megkezdte elméleti tanulmányait is.

A színész felkereste Ujvári József fegyverszakértőt, oktatót, akinek - a művész szerint zseniális - segítségével már 2021 nyarán fegyverismereti elméleti és gyakorlati vizsgát tett, kiváló eredménnyel, majd a lövészetvezetői képesítést is megszerezte.
Ujvári József elmondta, hogy hasonló szenvedéllyel rendelkező, tudásszomjas nebulókat kíván minden oktatónak.
Azt is elmesélte, hogy Győrben 1992-2006 között volt tapasztalható erőteljesebb fellángolás a lövész sportot illetően, napjainkban többnyire inkább a 40 év fölöttiek érdeklődnek iránta.
Hangsúlyozta: a fegyver nem játékszer!
A lőtéren, a nem odaillő gondolatokat el kell felejteni, összeszedett, koncentrált figyelem szükséges: ez a siker záloga.

Ungvári István a tanulmányai alatt megszerzett gyakorlatát kamatoztatva, az elmúlt egy évben több, mint 10 hazai versenyen vett részt, elmondása szerint közepes eredménnyel, de a minősítéseit megszerezte.

A művész nagyon hálás a már említett nagy tudású és tapasztalt mestereinek, valamint Jandl Róbert rendőrségi lőkiképzőnek és sporttársának Tóth Lászlónak a segítségükkel elért eredményeiért.

A színész -ha teheti - általában heti egy alkalommal lejár a lőtérre.
Kedvencei a különleges maroklőfegyverek: csodálja a technikai kivitelezésüket, mechanizmusuknak apró, néha trükkös megoldásait.
Három fegyverrel rendelkezik, de a legkedvesebb sportszere egy osztrák gyártmányú GLOCK17 5.Gen, Luger kaliberű, kiváló, pontos maroklőfegyver. István laudációjában ennél sokkal részletesebb a leírás. A sport és színészet kedvelőinek Ungvári István szívesen mesél a fegyverekről, néha egy-egy színházi vagy filmrészletet is beszúrva a beszélgetésbe.



Beszélgetésünket megelőzően, a fotóriport készítésének helyszínén, a Laczik László Sport Lőtér és Kiképző Központban szerzett élmények is maradandóak.
A környezet, az erdő széle, a reggel hűvös madáréneke…
A miliő kellemes. A lövészklubra vonatkozó cikkek kitűzve, és az addig csak filmekben látott lőállások …célok... lőlapok…

Beljebb lépve a lőtérre különös a hangulat: százféle töltényhüvely csillog arany színben, szitává lőtt lőlapok, s mindezt megfűszerezve István kérlelhetetlen lövészetvezetői szigorával….

A megfelelő céltáblát gyakorlottan készítette elő mintegy 15 méteres lőtávot tartva.
A kikészített asztalra helyezte a fegyvereket rejtő, belül szivacsos fekete dobozokat.
A kisebbtől a nagyobb kaliberű lőfegyverig vette sorra a gyakorlatokat.
Előtte felkészített engem a lőtér szabályaira és a kezembe adott egy fülvédőt, illetve egy védőszemüveget.
Eldördült az első lövés.
Semmihez sem fogható erős durranás, mely a természet ölében furcsán visszhangzott az erdő fái között, majd a mindent betakaró csönd … és az azt követő fülzúgás.
A következő lövést figyelve Istvánon erős koncentrációt és összpontosítást láttam, majd ismét dörrent a fegyver…

…de már nem éles hanggal, hanem mint a zene… mély hullámait a testem is átvette, iszonyatos torkolati erő és sebesség volt érzékelhető.

Különösen felszabadító tevékenység ez, előkészület, koncentráció és az ember saját magán érezheti a fejlődést.

Látva a színművész rajongását, majd az eredményt követő örömöt, maradandó élmény lehet bárki számára!

Minden rosszban van valami jó.
Ungvári Istvánnak például egy világjárvány segített gyerekkori álmát valóra váltani.

Fotó és szöveg: Krizsán Csaba