Musical irodalmunk lassan klasszikussá érő alkotása, A padlás 1988 óta számtalan hazai feldolgozással járja sikeres útját. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter művét Győrben 2017-ben másodszor tűzte műsorára a színházunk, és a felnőtteknek, fiataloknak egyaránt szórakoztató félig mese, félig komoly történet cseppet sem veszített vonzásából – ahogy azt a szeptember 11-i, a pontosan 117. előadás bizonyította…

Meglökő, a néma

Két héttel az előadás előtt kaptam az értesítést, hogy Venczel-Kovács Zoltán helyett szerepelnem kell a darabban – mondja az előzményekről az új szereplő, Pörneczi Attila. – Magát a musicalt gyerekkorom óta jól ismerem, a nehézséget az első pillanatban az jelentette, hogy a Meglökő egy siketnéma szellem: a színész egyik legfontosabb eszköze a verbalitás, itt viszont nincs szöveg, a puszta jelenlétét kell megtölteni olyan energiával, hogy átjöjjön a karakter ereje. Egy prózai szerepben az ember tudja, mi a feladata, kapja a végszót, ebben azonban állandó figyelem és készenlét volt szükséges. Ehhez adódott még a hét táncbetét, ezeket is be kellett tanulni, viszont az könnyebbséget jelentett, hogy 1996-tól tucatnyi évi tánckari tagságom révén ez a műfaj nem áll távol tőlem.

Mennyire érzi sikeresnek a beugrást?

Lényegében a betanulási időszak volt a nehezebb, de meg kell mondanom, hogy abban a két hétben, és az előadás közben is rengeteg segítséget kaptam a kollégáktól. Az előadás alatt már nagyjából tudtam, milyen érzelmi síkon kell hozni a figurát, amely éppen némaságávaL válik jelentőségteljessé. Meglökő megvédi utolsó áldozatát, a Kölyök nevű szereplőt, és bár ezért mindkettőjük drágán megfizet, de a végén minden jóra fordul, eljutnak arra a csillagra, amelyen minden szellem látható. Utólag sem bánom, hogy részese lehettem A padlás egyik epizódjának, és ha sor kerül rá, a jövőben is szívesen vállalom a feladatot.

Másféle Herceg

A padlás győri előadásainak nagyjából a felében eddig is játszottam, mégpedig Barrabás és a Révész szerepében, kettőzve Nagy Balázzsal. Már ezért sem volt új tehát számomra egy másik szerepkör, a Herceg betanulása – magyarázza Bródy Norbert. – De az is a darab ismeretéhez tartozik, hogy tizenhét évesen középiskolásként már alakíthattam a Rádióst, sőt, amikor elkezdtem színészmesterséget tanítani – lassan huszonöt éve -, az éppen adott osztálynak többször is segítettem színpadra állítani A padlást. Mindez azt jelenti, hogy a szöveggel és a dalokkal nem lehetett semmi gondom.

Mi okozott problémát?

Elsősorban az, hogy a megelőző előadásokban más volt a feladatom, aztán az is másfajta nézőpontot követelt meg, amikor a tanítványaimnak rendeztem, és a Herceget korábban alakító Mohácsi Attilának is nyilván más volt a szerepről alkotott elképzelése. Előttem folyamatosan A padlás korábbi képei tűntek fel, tehát Hercegként meg kellett találnom a helyemet koreográfiailag is. Egy kicsit másként alakítom, és mivel a rendező sem volt jelen, határt és szabályokat betartva kicsit a magam képére formáltam a Herceget. Ahhoz képest, hogy csupán egy tánc- és egy összpróbánk volt – sajnos, több nem fért bele -, remélem, hogy az előadás ugyanolyan szórakoztató volt, mint a korábbiakban. És nagyon remélem, hogy ez a jövőben sem lesz másként.

Mohay Gábor