Nyomát sem látni rajta a gondterheltségnek, amely a túl sokat vállalók sajátossága: Sík Frida derűs, mosolygós, önmaga adottságaival láthatóan tisztában lévő ifjú színésznő. Nem mellékesen drámapedagógus, gyermek-és ifjúsági szellemi-lelki tanácsadó, irodalmi estek, ünnepi műsorok előadója. A tizenharmadik évada a mostani a Győri Nemzeti Színházban, és ezt a tizenhármas számot egy szerencsés beugrás teszi külön említésre méltóvá.

Hegedűs Ildikó művészeti titkár hívott fel, hogy Kiss Tünde megbetegedett, és a színház vezetése úgy véli, képes leszek három nap alatt megtanulni és eljátszani Süni szerepét A padlásban – mondja néhány nap eltelte után is még mindig az átéltek hatása alatt. – Tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat, viszont egy csodás darab csodálatos szerepéről van szó és sokat jelentett, hogy rám gondoltak. Nem volt időm belegondolni a feladat nagyságába, így csak csináltam. Külön köszönettel tartozom Kertes Anna korrepetitornak a dalok betanításáért, hiszen a dalok az alapjai a musicalnek, arra épül a koreográfia és Ancsa kezdetektől velem volt ebben a pár napban. Segített közvetlen partnerem, Fejszés Attila, a Rádiós alakítója, aki előadás alatt fél szemét rajtam tartva, elismerő szavakkal buzdítva játszotta végig a saját feladatát. Az egész előadás rendkívüli élmény volt számomra, mindenki támogatott, hihetetlen érzés volt átélni ezt a szintű kollegialitást. Nem tudom, lesz-e folytatása, hogy egy ilyen szép feladatot megoldottam, de én minden tekintetben sokat kaptam ebben a tulajdonképpen rövid időszakban.

Milyen volt megtapasztalni az előadás visszhangját?

Öröm érezni, hogy a visszajelzések szerint sok néző kedvel, támogatnak a véleményükkel, ezek szerint szívesen látnak a színpad deszkáin. Volt olyan vélemény is, mely szerint mintha korábban is mindig Sünit játszottam volna, más pedig annak örült, hogy Tündével és velem is láthatta A padlást. Ott voltak a tanítványaim, a szüleim és Zalán, a hétéves kisfiam is. A kollegák elismerő ölelése is felemelő érzés volt. Remélem, a vezetés számára sem okoztam csalódást, és a jövőben sem kerülnek el az egyéniségemnek megfelelő szerepek.

Már győrszentiváni kislányként is a színpadot képzelte el hivatása színhelyének. Hogyan látja a karrierjét?

Amolyan multifunkcionális, minden lében kanál gyerekként semmiből sem maradhattam ki az iskolában, a verstől a prózán keresztül a néptáncig mindenből kivettem a részemet. A jövőmet meghatározó döntő élmény tizenkét évesen ért, amikor láttam a győri színházban a világhírű musicalt, a Hair-t. Innentől egyenes volt az utam, Kszel Attila stúdiójának számos élménye után a Gór Nagy Mária Színitanoda elvégzéséig. A győri gyerekszereplői alakítások után már szerződöttként először Baloghnét, a várvédőket buzdító asszonyt formálhattam meg az Egri csillagokban. A sok más előadásbeli emlék mellett szívesen emlékszem A revizor és a Két úr szolgája „lányos” munkáira: az elsőnél, amelyben a polgármester lányának szerepét osztották rám, már anyai örömök előtt álltam, míg a második esetén én lehettem Clarice, a meghódítandó nő.

Sokoldalúságát igazolják a színészi feladatok melletti vállalások. Miként bírja energiával?

A színészmesterség tanulásával egy időben végeztem a győri egyetem Apáczai Csere János Karán is. Genetikailag kódoltan szeretem a gyerekeket, a tanítás vágya a színészi pályafutással együtt, a két legszebb hivatás találkozásaként, szenvedélyként teljesedett ki bennem. Drámapedagógusként tanítok Győrben és otthoni környezetemben, pszichológiai vonalon szerzett képzettségemet is hasznosítom. Az idők folyamán mindig egy-egy adott igény, a megkeresések határozták meg az új teendőimet, sikeres elvégzésük pedig megerősítettek abban, hogy jó úton járok. A kisfiam első osztályos, édesanyaként is helyt kell állnom. Két darabban azonban így is érdekelt vagyok, Becky Thatchert játszom a Tom Sawyer kalandjaiban, és készülök a Jakabak bemutatójára. Aligha véletlen, hogy mindkettő elsősorban az ifjúságnak szolgál tanulságokkal.

Mohay Gábor