Jól indult az év színházunk számára: hálás közönség köszöni meg előadásról előadásra a Richter teremben Az asszony ingatag című opera-operett gála fülbemászó dallamait, valamint zökkenők nélkül sikerült az átállás a Vaskakasba átvitt első produkció, az Esőember esetében. Dan Gordon világhírű művének új helyszínen bemutatásakor néhány technikai jellegű módosítással is számolni kellett…

Ezzel együtt úgy érzem, sikerült úgymond belakni a Vaskakas színpadát – újságolja a darab szereplője, Molnár Sarolta, aki anno Kszel Attila stúdiójában ismerkedett a színjátszás alapjaival, és már több ifjúsági előadásban is szerepelt. – Eredetileg a rám osztott rendőrnő és Iris szerepe sem volt táncos karakter, de amikor a finn rendező, Pekka Laasonen megtudta, hogy a rúdsportban versenyeztem és oktatom is, így belekerült egy rúdtáncos performance a Las Vegas-i jelenetbe. Nagyon örültem, hogy így a két szerelmem találkozhat a színpadon: a színház és a rúdsport. Ezt azonban nem lehetett egy az egyben alkalmazni a Vaskakasban, a különböző színpadi adottságok miatt változtatni kellett néhány dolgon.

A legfontosabb különbség, hogy ugyan a Kisfaludy színpadán nagyon közeli a nézőtér, viszont ott volt lehetőség a táncost megtartó rúd felfüggesztésére. Ennek hiánya miatt vette igénybe a színház a győri Miracle Motion rúdsport oktatásával foglalkozó klub segítségét.

A klub edzésein kimondottan a rúdsportra fókuszálnak, amely a torna és az akrobatika elemeit is ötvöző esztétikai sportág, tudtuk meg Jelinkó Lindától, a közösség vezetőjétől. A külső támogatással a színház egy kicsit hozzájárul az általuk művelt sportág népszerűsítéséhez is. A tőlük kapott pódiumos rúd lényege az, hogy a rudat körülvevő körszínpad ellensúlyként szolgálva végzi a rögzítést, és teszi szükségtelenné az egyébként három méter magasan lévő felfüggesztést.

Az eddigi három előadás meggyőzött a technikai változtatás sikeréről – folytatja Molnár Sarolta. – Igaz ugyan, hogy az új helyszínen a rúdnak nagyobb a kilengése, de erre fel lehetett készülni, és az előadás közben a lendületesebb mozgásoknál számolni lehet vele. Fontos előnye továbbá, hogy a nagyobb tér következtében szélesebb ívű mozdulatokkal is tudok dolgozni. De mindezen túl nagy köszönettel tartozom a színfalak mögött dolgozó kollégáknak azért a segítségért, hogy ez a művészeti irányzat tökéletesen működhessen.

Nem érdektelen a játék szempontjából az egykori Kisfaludy Színház színpadára „visszatérő” művész véleménye sem: az egyik főszereplőnek, a Raymond Babbitt-et alakító Posonyi Takács Lászlónak azért is nevezetes a költözés, mert kapcsolódott az 52. születésnapjához:

Összességében nincs lényeges különbség a két színpad között: ugyanazokat a járásokat, érkezéseket, kimeneteleket csináljuk, mint a nagyszínház emeleti játszótermében. Amire ügyelni kellett, az a hangerő, amelyet egy picit kellett megtolni ahhoz, hogy a Vaskakas nézőterének erkélyén helyet foglalók is hallják a mondanivalót, és tisztán kijöjjön a darab lényege, azaz egymás elfogadásának a szükségessége. Fizikailag és szellemileg tehát ugyanazt kellett végrehajtanunk, az első napon még kis izgalommal, a másodikon már könnyedébben, a harmadik előadás állótapsa pedig a megvalósítás sikerét bizonyítja. Még néhány előadás színhelye a Vaskakas, majd március 26-án már a Kisfaludy-teremben mondhatjuk el, hogy újra itt van, újra itt van a csapat…

Mohay Gábor