Fergeteges gálakoncerttel ünnepelték a világhírű magyar operettet október 24-én, kedden a Budapesti Operettszínházban, ahol a Musica Hungarica Kiadó Életmű díjával Bellai Eszter operaénekest, a Győri Nemzeti Színház örökös tagját tüntették ki művészete elismeréseként.

Lehár Ferenc (1870-1948) halálának és Kálmán Imre (1882-1953) születésének évfordulóján, október 24-én ünneplik a magyar operettet 2002 óta. Hagyomány, hogy ilyenkor adják át a Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó díjait. Idén a kiemelt elismerések egyikét, az életmű díjat, Bellai Eszter operaénekes vehette át.

„Mindig is azzal foglalkoztam, amit szeretek. Boldog családi életem mellett operaénekesként beszélhetek a közönségemhez egy olyan nyelven is, amit az érzelmek hatnak át, megérinti a szíveket. Amit szavakkal nem tudunk elmondani, azt a zene segítségével érthetővé tehetjük. Számomra ezért a muzsika titokzatos, varázslatos erő: olyan dimenziókba repít, amelyekbe e nélkül sosem jutottam volna el” – nyilatkozta hivatásáról Győri Nemzeti Színház művésze.

A drámaian finom piano hangjairól és kivételesen kifejező előadásmódjáról híres énekesnő az operairodalom szinte minden nagyszabású címszerepében megcsillogtatta tehetségét, de hazai és nemzetközi színpadokon számos nagyoperett primadonna szerepében is elkápráztatta a közönséget pályája során. Kálmán Imre csárdáskirálynőjeként például Mexikóban is színpadra lépett, Lehár Ferenc A víg özvegy című nagyoperettjét pedig Ausztráliában és Németországban is előadta társulatával.

A Magyar Művészeti Akadémia Életút-díjával is kitüntetett operaénekes rendkívül meglepődött, aztán pedig – saját bevallása szerint – igazán meg is hatódott, amikor értesült róla, hogy kitüntetik az Éliás Tibor által alapított Musica Hungarica Kiadó elismerésével.

„Boldogosággal tölt el, hogy vidéki színháznál dolgozó és vidéken élő művész hangja is elhallatszott Budapestig, ez jelzi számomra, hogy a muzsika varázslata tényleg határtalan. Bár tudom, hogy mi művészek mindannyian ismerjük egymást, egy nagy családként összetartozunk, és a nagyvilágban számos különböző produkcióban álltunk már egymás mellett a színpadon, számomra ez mégis igazán örömteli alkalom” – fűzte hozzá a magyar operett napján tartott díjátadón Bellai Eszter, aki egyben köszönetét fejezte ki az operettet, az operát és a művészetet éltető közönségnek, valamint művésztársaknak a folyamatos támogatást és rajongást.

A Musica Hingarica Kiadó Életmű díját utoljára 2013-ban vehette át győri kiválóság. Akkor Bede-Fazekas Csaba, a Győri Nemzeti színház Kossuth-díjas művészét díjazták.

Bellai Eszter névjegye:

A Magyar Művészeti Akadémia által 2021-ben Életút-díjjal kitüntetett művésznő sikeres hazai és nemzetközi karrierje felé vezető, kihívásokkal teli útja Szigetvárról indult. Az első impulzusokat édesanyja és osztályfőnöke, Megyesi Schwartz Katalin támogatása jelentette számára. Értő odafigyelésüknek hála, hamar felismerték muzikalitását, számos megmérettetésen jeleskedett. Tehetségét később a pécsi, majd a miskolci konzervatóriumban bontakoztathatta ki. Életcéljává vált az éneklés. Egyetlen kincse, a hangja Németh Zsuzsa tanárnő kezei között még inkább fényesedni kezdett, későbbi énektechnikáját és hangmagasságait pedig szorgalmas munkával Sziklay Erikának köszönhetően sajátította el a budapesti Zeneakadémián. Egyetemi évei alatt szinte minden vasárnap a budapesti Mátyás-templom szoprán szólistájaként lépett fel operaházi énekesekkel. Tagja volt a Budapesti Madrigál Kórusnak is, gyakran szerepelt Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban. Bor József, a győri Kisfaludy Színház (később Győri Nemzeti Színház) igazgató-rendezője hívására 1984-től a társulatához szerződött, ahol operai karrierje kezdődött. Közben három évig tanult Bécsben Gerda Scheyrer énekmestertől. Tovább csiszolta az énekesnő technikáját Adorján Ilona mesternő is.

Élete egyik mérföldkövének számít, hogy megnyerte az Antwerpeni Nemzetközi Énekverseny opera-, dal-, és oratórium-kategóriáját 1985-ben, s kiérdemelte, hogy Rossini Semiramisában Montserrat Caballé, a 20. század egyik legnagyobb operaénekesnője partnereként állhatott színpadra Brüsszelben.

Amint azt a művésznő egy interjúban kiemelte, nagyszerű mestereitől mindent megtanult, amit lehetett, de igazi énekessé később, a szerepeivel vívódva vált. Bellai Eszternek megadatott, hogy az operairodalom szinte minden meghatározó drámai szoprán címszerepét alakíthatta: a pályán töltött harminchét év alatt közel negyven főszerepet formálhatott meg több rendezésben bemutatva – a Magyar Állami Operaházban és az ország fő játszóhelyein, valamint nemzetközi koncertutakon is. Utóbbiak között legszívesebben ausztrál, izraeli, mexikói, argentin és németországi turnéit említi, melyeken németül és olaszul énekelt. Repertoárját az opera-, operett-, és musicalirodalom gyöngyszemei ékesítik, a nőiség ezer arcát mutathatta be többek között kedvencei – az Aida, a Traviata, a Tosca, az Otello, a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő, a Vígözvegy és a Pillangókisasszony címszerepeit magára öltve. Utóbbi, melyért különösen sok szakmai elismerést kapott, igazán fontos számára. Ezt az operát két rendezésben több éven át énekelte a Magyar Állami Operaházban. Verdi és Puccini, a zeneszerzőzsenik legszebb áriáit összefűzve 1995-ben komoly szakmai visszhangot kiváltó önálló CD-t jelentetett meg „Swinging sentiments – Szárnyaló szenvedélyek” címmel.

Az utóbbi években színészi tehetségét is megcsillogtathatta prózai szerepekben, a Doktor Zsivágóban vagy Szabó Magda klasszikusában, a Régimódi történetben.

Tehetséges tanítványai mára mesterükként hivatkoznak Bellai Eszterre, aki magánéletében is egyensúlyra lelt: odaadó feleség, anya és gondos nagymama.

Elismerései:

• 1985. Nemzetközi Énekverseny – Antwerpen – Opera, dal, oratórium mind a három kategóriában első helyezés
• 1994. Szent László-díj
• 1996. Szent István-díj
• 2005. Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja
• 2008. Szigetvár városi Címerplakett kitüntetés
• 2010. Győr Művészetéért-díj
• 2021. Magyar Érdemrend Lovagkeresztje
• 2021. Magyar Művészeti Akadémia Életút-díj
• 2023. Musica Hungarica Kiadó Életmű díj

Portréfotó: Fehér Alexandra