Február 14-én érkezik a Kisfaludy terembe Az apa című keserves bohózat, amelyet a Veszprémi Petőfi Színház vendégelőadásaként láthat a győri publikum.

Az élet óriási kihívásokat tartogat mindannyiunk számára. Ezek sokszor nagyon fájdalmasak, mert elfogadásuk, feldolgozásuk korántsem egyszerű. Amikor a hozzánk szinte legközelebb álló, szeretett ember egyszerre megváltozik, elváltozik, mert a Jóistentől kapott, a legnagyobb csodákra képes és egyben legbonyolultabb szerve lassan és szelíden összeomlik, akkor bennünk is felfordul minden, szeretetünk, türelmünk, ragaszkodásunk küzdeni kezd a félelmetes ismeretlennel, minden, ami volt és minden, ami lesz új értelmet kap, és azt kívánjuk, bárcsak semmissé lenne mindaz, ami hirtelen szorongássá, rettegéssé, fájdalommá vált bennünk. Ilyenkor végtelen hitre, bölcsességre, feltétlen szeretetre, józan békére kell törekednünk, hogy túléljük a túlélhetetlent...

 „Az apa című keserves bohózat igazi érzelmi hullámvasútra ülteti nézőit!” olvasható a Veszprémi Petőfi Színház weboldalán.

 Az előadás az időskori demenciát dolgozza fel, valamint ezen állapot a „betegre” és az ő környezetére gyakorolt hatását. A két óra alatt különleges, érzelmes, valóságos utazást tehetünk a főszereplő gondolataiban. A darab Kálloy Molnár Péter rendezésében került színpadra.

„Morális, szenzitív kérdéseket feszeget az előadás, így személy szerint nagyon örülök, hogy a Veszprémi Petőfi Színház egy ilyen fontos témáról szeretne beszélgetni a nézőkkel. Azonban fontos, hogy a nézők is nyitottan üljenek be, hogy be tudják fogadni az olykor nagyon komoly, megrázó, olykor pedig kedves, humoros történetet” – vélekedett Kálloy Molnár Péter, aki azt is elárulta, hogy nem a világhírű filmet vitték a színpadra. „Rendkívül ravasz dramaturgiai csavarokkal, szándékosan visszaismételt mondatokkal, jelenetekkel megírt szövegkönyvet dolgoztunk fel, mellyel az író a demenciában szenvedő apa fejébe kalauzol el bennünket, azokba a kusza gondolatokba, a hirtelen változásokba, amelyek jellemzik ezt az állapotot. Mi a színpadon vizuálisan és – Farkas Izsák hegedűművésznek köszönhetően - zeneileg is igyekszünk érzékeltetni a valóság és az apa érzelmeinek, fejében dúló káosznak az ütközéseit” – tette hozzá.

Az apa, André szerepét Rupnik Károly formálja meg, aki több, mint 40 év után tért vissza a veszprémi közönséghez és úgy érzi, hazahívták, örömmel jár a kedves emlékeket idéző falak között. „Pszichésen és lelkileg is megterhelő a szerep megformálása, mégis hihetetlenül jó ezt színpadra vinni, mert a szerző csodálatosan írta meg az egész történetet. A nézőnek figyelnie kell majd, hogy éppen a „normális” vagy a demens állapotban vagyunk-e, keverednek az idősíkok, a szereplők, miközben a színpad iránymutatást ad majd, és végül minden a helyére kerül. És pont emiatt érdekes az egész történet!”

„Talán a legfontosabb üzenete az előadásnak, hogy nem szégyen segítséget kérni! Fel kell ismerni a „vörös vonalakat”, amelyek jelzik, hogy külső segítségre van szükségünk. Az időskori demencia nem csak a „beteget”, de a családját is borzasztóan megviseli pszichésen és fizikailag egyaránt” – vélekedett Palásthy Bea, aki a főszereplő lányaként jelenik meg a színpadon és aki saját tapasztalataiból is tud építkezni. „Kicsit filmszerűen megyünk át egyik jelenetből a másikba, és ahogy megyünk előre, úgy ért meg mindent a néző is majd.”