A révaisok imádják az Equust. Néhány héttel ezelőtt zsúfolásig megtelt a színház Kisfaludy terme az iskolának fenntartott előadáson, a diákok saját bérletes előadásaikon kívül is nagy érdeklődést mutatnak Peter Shaffer drámája iránt. Kurányi Ildikó, a Révai Miklós Gimnázium magyar tanára elmondta, hogy az előadások utáni közös beszélegetéseikből kiderült, a fiatalokban sok kérdés fogalmazódott meg, amit szívesen feltettek volna az alkotóknak.
Bedi Eszterrel, a darab rendezőasszisztensével összefogva rendhagyó irodalomórát szerveztek, ahová meghívták az iskola diákjait valamint Demcsák Ottót, aki táncosként Equust alakítja illetve Jáger András színművészt, aki nemrégiben összehasonlító egyetemi dolgozatot készített az Equus régi, Göncz Árpád-féle és új, Hamvai Kornél által készített magyar fordításáról.
A fiatalok szerettek volna személyesen találkozni  az Alant alakító Fándly Csabával is, a fiatal színész azonban kaposvári színházi elfoglaltsága miatt nem tudott megérkezni a találkozóra.
A diákok bátran és őszintén kérdeztek, elmondható, hogy szinte minden érdekelte őket. Szó volt az "én"-ről, az életünkről, a családi szerepekről, a kamaszkor és a felnőttlét dilemmáiról.
Bedi Eszter a kulisszatitkokról mesélt, megosztotta a diákokkal benyomásait a castingokkal kapcsolatban, elmondta, milyen érdekes volt, hogy Monet Robier koreográfus mennyire Demcsák Ottóra álmodta meg a fő-ló alakját. Eszter elmesélte azt a kedves történetet, amikor a két fiatal színész, Bátyai Éva és Fándly Csaba nagy izgalommal, és talán kis félelemmel a szívében ment Funtek Frigyes rendezőhöz -szinte egyik a másik kezét szorongatva- hogy akkor hogy is lesz majdan abban a bizonyos meztelen jelenetben...
Jáger András, a beszélgetés moderátora olyan kellemes hangulatot teremtett a Révai Dísztermében, hogy mindenki bátran kérdezett, de nemcsak a diákok az alkotóktól, hanem az is előfordult, hogy a művészek tettek fel kérdéseket a fiatalságnak.
Elemzésében a következőképpen beszél: "Demcsák Ottó Nugget (Vasgyúró) a vezér-ló szerepében, jelenlétével, minden mozdulatával, izmai játékával és egyszerűen „fazonjával” hitelesen hozza Equust, a lóistent. Alakítása meghatározó, az előadás nagy erőssége."

Demcsák Ottó:

"A mai korban, amikor okokat keresünk, hogy a színház miért veszti el a közönséget, arra a következtetésre juthatunk, hogy nem törődünk eleget a fiatalokkal. Az ilyen meghívások, amikor egy gimnáziumban látnak vendégül bennünket, nekünk is rettentő jók lelkileg. Szembesülünk azzal, hogy a mai korosztály, a jövő színházlátogató, színház értő látogatója, hogyan viszonyul a különböző darabokhoz, hogyan viszonyul hozzánk művészekhez. Léleküdítő volt ez a mai beszélgetés, úgy hiszem, hogy nagyon jó lenne ezeket rendszeressé tenni.  Nemcsak az elit gimnáziumokban, hanem akár minden iskolában. Jó lenne egy olyan fajta előkészítés,  hogy az előadások előtt lehessen beszélgetni a gyerekekkel azokról a dolgokról, amit esetleg látni fognak.  A jövőben egészen másként kell szerintem a művésznek léteznie, sokkal nagyobb a felelősségünk.  A média nagyon elvonja a közönséget, és ezért is olyan fontos, hogy az előadásoknak, amiket játszunk -és értékes előadások- megfelelően tudjuk a közönségét felkészíteni, főleg a fiataloknak adni olyan mottókat, ami által jól értelmezhetik a darabokat."

 Kurányi Ildikó:

"Pont a tizenéves korosztály nem jár rendszeresen színházba.  Az ovisokat és az általános iskolásokat az óvónéni, tanítónéni  rendszeresen elviszi színházba.  Aztán később nincsenek már szervezett színházlátogatások.  Sajnos a bérlettel rendelkezők száma se nagyon magas ebben a korosztályban.  Nálunk most valami elindult, elkezdődött, itt a Révaiban.  Tavaly a Rinocéroszra mentünk el együtt és jót beszélgettünk a darab után.

Idén az  Equus őszintén megérintette a gyerekeket.  Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a művészek eljöttek hozzánk. Nagy öröm, hogy a gyerekek mennyire értő módon nyúltak ehhez a nehéz témához.  Ahogy beszéltek, ahogy a kérdéseiket feltették, ahogy egymás között hallhatóan szinte vitatkoztak, mindez azt bizonyítja, hogy mennyire fontos nekik a Téma, hogy legyen miről beszélgetni.  Sokszor szoktam azt a gondolatot idézni, hogy a színház az a hely, ahonnan az istenekig látni. Ezt mondták a görögök, és én mindig várom ezeket a pillanatokat, amikor az igazi katarzis megtörténik.  Most az Equus kapcsán ezt valóban megérezhettük."