Bemutatkozó szerepe Georges Feydeau: A női szabó című bohózatában Etienne volt. Drámai és vígjátéki szerepek egyaránt fémjelezték repertoárját.

Néhány az emlékezetes szerepek közül:
Hlesztakov (Gogol: A revizor); McMurphy (Kesey–Wasserman: Kakukkfészek); Leopold Mária (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Lord Frank Babberley (Thomas: Charley nénje); Julien (Barillet-Grédy: A kaktusz virága); Schneider Mátyás (Nóti-Zágon-Eisemann: Hyppolit a lakáj; Mágnás Miska (Szirmai: Mágnás Miska); Gajev (Csehov: Cseresznyéskert); Oscar Madison (Neil Simon: Furcsa pár); Bakter (Rideg: Indul a bakterház); A kövér hajótörött (Mrozek: A nyílt tengeren); Prézli (Fenyő-Novai-Böhm-Korcsmáros: Hotel Menthol)

Búcsúznak tőle tisztelők, kollégák, barátok. A Kisalföld című napilapból Werner Krisztina írása:

"Ember nincs, aki ne szerette volna őt, aki évekkel ezelőtt elindult az úton, ahová visszavonhatatlanul és végérvényesen megérkezett. Hiába várta vissza nagy nevettetőjét, a bohókás, dadogós komikust a győri közönség, a tőle néhány percnyire lévő színpadra soha nem talált vissza. A néző már csak ilyen. Kell neki a játék, a mindig jópofa színész, aki már akkor nyílt színi tapsot kapott, mikor feltűnt a színen.

Könyörögve követeltük vissza magunknak és nem akartunk tudomást venni a betegségről, ami a nagy színészkirályok fejéről ledönti a koronát. Fájdalmas beletörődéssel fogadtuk el, hogy úgy teltek el évadok, hogy a neki való szerepekben más neve került a szereposztásra.

Reménykedtünk a csodában, hogy egyszer majd annyira fog hiányozni neki a mi tapsunk, hogy újra vágyik belehajolni. Nincs mit várni. Soha többé nem fogja az ügyelő színpadra szólítani, a neki írt drámai, vígjátéki szerepek azon az égi színpadon találnak rá, ahol várták már rendezők, színész barátok, kollégák és Fifi kutya. Repertoárra kerülnek ott is a bohózatok.

Kopognak a tények: elhunyt Tóth-Tahi Máté, Jászai- és Szent István-díjas színész. Budapesten született 1958. július 28-án. A színész szak elvégzése után 1980-tól két évadot játszott a kecskeméti Katona József Színházban, majd kettőt a József Attila Színházban töltött. 1984-ben lett a győri Kisfaludy Színház tagja.
Egyszer azt mondta, van egy keresztje, amit visel. A nézőktől kapta, így együtt van vele a közönség és Isten. A háromszög megroppant. Mi itt maradtunk. Ő hazatalált."

Az egyik közösségi portálon olvasható művész társa, egykori kollégája, Kelemen Zoltán emlékezése:

"Elment a világ legszomorúbb komédiása. Már régóta nem akart játszani. Sem színházban, sem azon kívül. Elviselhetetlen volt számára, hogy szerették, úgy érezte összeroppantja a szeretet felelősségének súlya, majd elviselhetetlen volt számára az is, hogy azt hitte, emiatt már nem szeretik. Pedig szerették, de nem merte hagyni és ő is szeretett, szemérmesen, karcosan, a világ és önmaga elől bujdokolva, olyan mélyen, mint egy szenvedélyes búvár az óceán legmélyét, ahonnan már nincs esély visszaérkezni a felszínre. Remélem nem fájt nagyon az utolsó merülés és várnak Rád új csodák odalent, illetve odafent. Most már végleg megnyugodhatsz Te keserédes nagy magyar nevettető! Kérlek ne sértődj meg azon, ha az utolsó nagy alakításodat megkönnyezzük kicsit, hiszen Te tudod a legjobban, hogy korábban is ott volt minden poénod mögött valami védtelenség, valami keserűség. Az ember védtelensége, az élet keserűsége.
Béke Veled egykori öltözőtársam, kedves Máté!
Szervusz."

Tóth-Tahi Máté hosszú éveken át színházunk meghatározó egyénisége volt. Emlékét megőrizzük.

Fotó: Szabó Béla