Búcsú Gulyás Sándortól

Ismét elment valaki, akinek az élete nagyon sokáig egy volt a Győri Nemzeti (korábban Kisfaludy) Színházzal. 1964-től a 90-es évek végéig nem került színre olyan operett, melyet ne vezényelt volna Sanyi bácsi. Zenei vezetőként, karmesterként alakította a Színház zenei arculatát, melynek Örökös tagja volt. Jómagam először Kacsóh Pongrác: János vitéz című darabjában játszottam keze alatt a zenekarban, amit azután egy majd húsz éves periódus megszámlálhatatlanul sok előadása követett. Fáradtnak, enerváltnak sosem látszott, mindig elsőrendű törekvése volt kiszolgálni a közönséget; az előadásokat rendszerint sok ráadással fejezte be. Kortalan volt, pályája végéig ugyanazzal az energikus, teljes odaadással vezényelt, mint fiatalabb korában. Kiváló zongora tudása, jó hallása humorérzékkel párosult, munka közben jól tudta oldani az óhatatlanul adódó feszültségeket. Nagyon szerette, amit csinált, ez mindig sugárzott róla.
Nyugdíjas éveiben, ha találkoztunk, érdeklődött: „Na, Pistukám hogy vagy?”, azután jót beszélgettünk. Jó ideje már ezek a találkozások is megszűntek, majd jött a mindig szíven ütő halálhír.
Sanyi bácsi!
Most „Pistukám”, alias Vagyon István zeneigazgató, a Színház teljes társulata nevében búcsúzik Tőled, Isten nyugosztaljon!