Van valami, ami még a legkomolyabb akadályt is képes legyőzni, ami a színpadra szólítja a művészt, még akkor is, ha a teste tiltakozik: ez a művészet, az elkötelezettség és a szeretet ereje. Most egy olyan történetet osztunk meg , ami a szívünkig hatol, és bizonyítja, hogy a Győri Nemzeti Színházban valóban csodák történnek.
A múlt heti Romanc/Székely fonó előadásunk estéjéhez közeledve aggodalommal töltött el minket, hogy drága kollégánk, az egyik főszerepet játszó Lázin Bea sajnos megbetegedett. Egy komoly hangszálgyulladás próbálta térdre kényszeríteni, ami egy énekes számára a legrosszabb rémálom. Ilyenkor a legésszerűbb lépés az lett volna, ha lemondja az előadást, ám Bea, akinek a szívét és lelkét a szerep iránti mély elkötelezettség hatja át, csodával határos módon úgy döntött: ő bizony kiáll a közönség elé.
Betegen, de egy belső tűzzel égve énekelte végig a teljes előadást, semmilyen kétséget sem hagyva afelől, hogy a művész elszántsága felülír minden fizikai korlátot.
Ez a történet nem csupán a helytállásról szól. Arról szól, hogy mekkora felelősségtudattal és rajongással állnak a művészeink a szakmájukhoz és a közönséghez.
