Két vándorszínész járja Magyarország tájait. Vidámak, jóképűek, tehetségesek, örülnek az életnek. Különböző kalandokba és szerelmekbe bonyolódnak, mint az ilyen fiatalok gyakran és rendszerint. Színészekről, csepűrágokról mesél Szigligeti színműve, derűvel, örömmel. A történet szerint Szilvai professzor azon mesterkedik, hogy nevelt leányát feleségül adja saját fiához. A fiatalember teljesen másfajta jövőt képzel el magának: Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és udvarolni kezd a mit sem sejtő lánynak. Egymásba szeretnek, a professzor pedig ellenzi a házasságot, mert fogalma sincs arról, hogy éppen attól a férfitól félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Mi nézők rögtön szívünkbe zárjuk az éhező, mégis mindig tréfára kész vándorkomédiásokat: Liliomfit és Szellemfit, megmosolyogjuk az erkölcsös vénkisasszonyt, Kamillát, és persze szívesen drukkolunk a fiatalok szerelmének beteljesüléséért...