Fordította: Karig Sára
Moliere, avagy álszentek összeesküvése
Fordította: Karig Sára
Jean-Baptiste Poquelin Moliere | CSANKÓ ZOLTÁN | |
Madeleine Béjart /színésznő | VARGA MÁRIA | |
Armande Béjart /színésznő/ | SZINA KINGA | |
Mariette Rivaille /színésznő/ | MIHÁLYI ORSOLYA | |
Charles De La Grange /színész/ | POSONYI TAKÁCS LÁSZLÓ | |
Zacharie Moirron /hősszerelmes/ | FEHÉR ÁKOS és KARÁCSONY GERGŐ | |
Philibert Du Croisy /színész/ | JÁGER ANDRÁS | |
Jean-Jacques Bouton /Moliere inasa/ | JÁRAI MÁTÉ | |
Nagy Lajos /Franciaország királya/ | KARÁCSONYI ZOLTÁN | |
Marquis D'orsigni /"Imádkozz!" | UNGVÁRI ISTVÁN | |
De Charron /Párizs hercegérseke/ | FORGÁCS PÉTER | |
Marquise De Lessaque /hamiskártyás/ | KOPPÁNY ZOLTÁN | |
Az igazságos varga /udvari bolond/ | KÖLESÉRI SÁNDOR | |
Bűvész /clavicembalóval/ | SZILÁGYI ISTVÁN | |
Ismeretlen álarcos hölgy | RÁDLER JUDIT | |
Bartholomé atya /vándorprédikátor/ | ÁTS GYULA | |
Erő testvér | RÁZGA MIKLÓS | |
Hűség testvér | RUPNIK KÁROLY | |
Dada | JANISCH ÉVA | |
valamint a királyi udvar, és az Oltáriszentség Társaság Tagjai | ||
Díszlet | CSÍK GYÖRGY | |
Jelmez | RÁTKAI ERZSÉBET | |
Koreográfus | DEMCSÁK OTTÓ | |
Mozgás | PINTÉR TAMÁS | |
Dramaturg | JURÁS JENŐ | |
Súgó | VLASICS RITA | |
Ügyelő | KARÁCSONY SZILVESZTER | |
Rendezőasszisztens | HORVÁTH MÁRTA | |
Rendező | FUNTEK FRIGYES |
PREMIER: 2010. október 22. 19.00 NAGYSZÍNHÁZ
Az előadás várható időtartama szünettel: 144 perc.
A darab a Napkirály idejében játszódik. XIV. Lajos, francia király, és birodalma a „mindenkori és abszolút” hatalom ismert szimbóluma is lehetne akár, ha egy konkrét történelmi kontextuson keresztül szeretnénk értelmezni az amúgy mindig és mindenhol meglévő emberi és hatalmi viszonyokat.
Azonban Bulgakov műve nem elégszik meg az abszolút hatalom mindent, és mindenkit eltaposó természetének bemutatásával. Egy zseni teremtő erejének a végtelen benső szabadságát állítja vele szembe. Ezt a zsenit Moilére személye, élete és életműve testesíti meg ebben a színdarabban.
Funtek Frigyes rendezésében leginkább arra kapunk válaszokat, hogy AZ EMBER miként és hogyan lehet képes, még a legborzasztóbb viszonyok között is a belső méltóságát megőrizni, és a méltóságának birtokában hogyan tudja viselni az élete, személyisége és zsenije által kiprovokált, szélsőséges helyzeteket: A megvetettségtől a ragyogásig, az esendőségtől a művészi hatalmáig, az árulásokon keresztül a hűségig. Miként lehetséges bármilyen körülmények között, még az álnokságban élő összeesküvők világában is létrehozni a „nagy művet”?