Bemutató: 2008. január 26. 19 óra KISFALUDY TEREM

Szerzői köszöntő - Pozsgai Zsolt

A színdarab felkérésre született a békéscsabai színház igazgatója nagyon szerette volna, ha a színház nagyszerű színésznői egyszerre, egy színpadon, egy darabban jöjjenek össze, és azt a sok egyedi színészi energiát egyesítsék. Nagy öröm volt nekik írni, ahogy mindig öröm, ha úgy születhet a darab, hogy az író maga előtt látja az adott színészt, annak mozdulatait, pillantását, személyiségét. Nagy öröm játszani is, hiszen ez az alkalom valóban arról szól, hogy egy színház a színészeire keres művet, őket akarja szolgálni, az ő tehetségüket akarja felmutatni. Régi színházi igazság: ha a színész jól érzi magát a neki keresett szerepben, nagy valószínűséggel a közönség is megkapja azt az élményt, amelyre minden igazi színházbarát vár. Az együttjátszás örömét, a színészi alakítás katarzisát. Egy színdarab azonban nem egyszeri alkalomra születik. Azokat a ruhákat, amelyeket már egyszer kiszabott az író, mások húzzák fel, igazítják magukra, mások adják hozzá egyéniségüket, lelküket. És ez a színmű igazi próbája, hogy megmarad-e az időnek, hogy érvényes-e máshol, más rendezésben, más alakításokkal. Ezért is várom nagy izgalommal a bemutatót. Nem a színészek miatt izgulok, őket ismerem régről, ismeri őket jól a győri közönség. Nem is a rendező miatt, Őze Áron régi barátom, egymásnak ismerjük a gondolatait, érzéseit – őnála jó kézben van ez a pár éves „kölyök”. Ez az izgalom tehát magánügy, nem is foglalkozzunk vele.

Közép-Amerikában van egy város, ott vannak nők, van utcai élet, és történik egy razzia. Bűnügyi darab lévén ennél többet nem illik elárulni. De ez a Razzia akárhol megtörténhet. Ahol van még igény az őszinte emberi kapcsolatokra, emberi helyzetekre. Ott, nálunk, máshol.

Bennünk

Régi színházi szórólapokon szokás volt, hogy az író köszöntötte a nézőt. Én annak örülnék, ha a Razzia után a közönség örömmel köszönne vissza. Ezért dolgozom.