A hazai pálya „előnyei”

Édesapja, Karácsony Szilveszter 1978 óta tartozik a győri színház kötelékébe, jelenleg főügyelő. Édesanyja, Molnár Andrea zenepedagógus. Nagynénje, Karácsony Angéla is ügyelő, egyik unokatestvére, Fekete Rebeka a tánckar tagja, a másik, René, a Dance 4 You Táncstúdió vezetője. Kisebb csoda lett volna, ha Karácsony Gergely nem a színházi pályát választja…

Mikor érezte először, hogy a színpad tényleg a világot megváltó deszkákat jelenti?

Kilenc évesen, amikor statisztaszerepet kaptam az Ács János által rendezett Lear királyban. A jövőm iránti elgondolás öt év múlva már határozottabb jelleget kezdett ölteni, Kszel Attila stúdiójának tagjaként. Attila célja nem az volt, hogy színészeket csináljon belőlünk, hanem hogy felszabaduljunk, és ne ijedjünk meg, ha mások előtt meg kell nyilvánulni.

Miért Kaposváron végezte a színészi diploma iskoláit?

A Színművészeti Egyetem felvételijén az első rostán kiestem. Kaposvár akkor került képbe, amikor kiderült, hogy az általam nagyra tartott Cserhalmi György indít osztályt. A győri Krúdy Gimnáziumban média- és mozgóképkultúrából érettségiztem, jól ismertem a filmszerepeit későbbi osztályfőnökömnek, és aztán olyan osztályba sikerült kerülnöm, amelynek tagjai sok helyről érkeztek, tanultunk egymástól is és együtt szeretetközösséget alkottunk. A kezdetben csak felfokozott lelkesedés később Cserhalmi által kiegészült igénnyel. Nemcsak alapokat kaptunk, hanem a színészi hozzáállás, a szabadság és az emberség is előtérbe került. Ma is tanulom mindazt, amit tanított.

Hogyan alakult pályájának első időszaka?

A gyakorlatot Pesten egy magánszínházban végeztem, marasztaltak is a további munkára, ám döntőnek bizonyult, hogy már a 2019/2020-as évadban három darabban, a Primadonnákban, a Ludas Matyiban és a Róma rémében is kaptam Győrben beugróként szerepet. A lehetőségeket mérlegelve inkább a hazajövetel mellett döntöttem, noha a Budapest Bábszínházban látványtervező a párom, így jó néhány barátsággal együtt életem egy része a fővároshoz köt.

Első győri éve azonban nem járt szerencsével…

Közbeszólt a pandémia: próbák maradtak el, bizonytalanná vált az anyagi helyzet, de engem leginkább azzal sújtott, hogy egy nagyon fontos fejlődési időszakomat szakította meg.  A Menyasszonytáncban, a Szerelmes Shakespeare-ben, és a Tom Sawyer kalandjai címszereplőjeként kezdődhetett volna a győri pályafutásom hivatalos korszaka. Egyetlen hasznom volt belőle, kellő elmélyültséggel írhattam meg a szakdolgozatomat egy tavaly nyári vendéglátós munkavállalást megelőzően. Az idei év közepén azonban szerencsére már látszott az alagút, vagyis a kényszerszünet vége.

Lehet mozgalmasnak nevezni Karácsony Gergely első aktív heteit?

Az elmúlt hat hét kifejezetten rendkívüli fontossággal bírt, nem csak a pandémia után, de minden szempontból. Vladimir Anton rendezésében a Mirandolinát mutattuk be.

A rendező gondolkodása, ízlése, morális felfogása nagyon közel áll hozzám, sokat tanulhattam a próbafolyamatból. Carlo Goldoni szerzőnek, a commedia dell’arte-nak, a polgári színjátszás megújítójának kifejezési eszköze a jellemábrázolásra épül és arra, hogy nincs hibátlan ember. Ehhez az elképzeléshez kellett minden szereplőnek őszinte önmagát hozzátennie, és ebből valódi közösségi, azaz csapatmunka született. Ennél jobb kezdést elképzelni sem tudnék. Azok közé kerültem vissza színészként, akik között felnőttem, és akik között a megfelelési kényszerem nagyobb, mint más színházban lenne. Bizonyítani kell nekik, és első sorban saját magamnak.  Nagy segítségemre van a Mirandolina alatt a közvetlenségük, ahogy a közös munkára tekintettünk, Vladimir Antonnal együtt.  Az út csak most kezdődik. A cél hogy minden próbán, előadáson fejlődjek, tanuljak, újat hozzak ki magamból, meglepve magam és másokat: pengeélen táncolni…

Mohay Gábor