Mostanában gyakran tölti be gyerekzsivaj a Győri Nemzeti Színház folyosóit. Ám a próbákra elül a zaj, teljes komolysággal készülnek a művészek: a felnőttek és a kiválasztások által szerephez jutó fiatalok csapattá kovácsolódva igyekeznek megfelelni a Puskás, a musical című darab iránti felfokozott várakozásnak – és mindegyikük vágyik a sikerre.

A legendás 10-es

Még a beszélgetés alatt sem vált meg a múlt század harmincas évekbeli munkás gyereksapkájától Bujtár Dominik. Édesanyja értesítette az éppen apjánál nyaraló kilencéves fiút, hogy gyerekszereplőket várnak kiválasztásra. „Szeretek a korombeliekkel focizni, kedvenc csapatom a Real ellenlábasa, a Barca, itthon meg szurkolok az ETO-nak, hogy visszajusson az NB I-be - foglalja össze sportos előéletét az egyetem Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolájának növendéke. – Az első castingon engem Mészáros Matyival előre állítottak, de csak egy hónap múlva derült ki, hogy én leszek Puskás Ferenc fiatalkori megformálója. Utána olvasva tudtam meg, hogy a legendás 10-es mezt viselte, kiváló ballábas futballista volt és sokszoros válogatott, de a forradalom után két évre eltiltották, viszont ezt követően még évekig nagyon sok szép eredményt ért el a Real Madriddal.”

Azt már óvatosan jegyzi meg, hogy később szerzett tudomást a közönség kedvenc játékos eredeti nevéről, Purczeldről. A bemutatóra és az előadásokra készülődésről beszélve azonban újra felvillanyozódik: „Nehezek, fárasztóak a próbák, de ugyanakkor nagyon élvezetesek és mindannyian jókedvűen tesszük a dolgunkat. Nekem szólóban is kell énekelni, lesz párbeszédem Matyival, a barát Bozsik alakítójával, és többször is a színen leszek a darabbeli szüleimmel. Úgy érzem, megéri a fáradozást, mert a próbák tapasztalatai, az előadás tartalma azt mondatják velem, hogy a közönség elismeréssel, tapssal fogadja majd, és mi szeretnénk ezt kiérdemelni.”

Az ifjú Cucu

A tízesztendős Mészáros Mátyás a Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola negyedikese, édesapja egykor futballozott az ETO utánpótlásában, édesanyja triatlon sportágban versenyzett. A szülők révén Matyitól sem idegen a sport, igaz, a labdarúgást csak hobbi szinten műveli. „Birkózom a GyAC-ban, de a szabadidőmben szívesen rúgom a labdát a srácokkal – meséli két próba között. – A színház és a musical műfaj pedig nem újdonság számomra, A padlás, az Elisabeth és a Szerelmes Shakespeare győri előadásai keltették fel az érdeklődésemet, ezért is jelentkeztem a castingra. Elsőre felvettek, és ezt követően láttam a szüleimmel a Puskást a fővárosi Erkel Színházban. Ott, az előadás alatt, látva a gyerekszereplőket erősödött meg bennem a gondolat, hogy jó döntés volt jelentkezni.”

A napi hat órai próbafolyamat az énekórákkal, a pontosan koreografált táncszámokkal, a szerepjátszással és persze, öltözésekkel, fodrásszal nem állítják könnyű feladat elé a jövő színész nemzedékének tagjait. „Érzem, hogy nem lesz lámpalázam, a bennem dolgozó adrenalin segíteni fog a helytállásban – mondja várakozásairól. – A színpadon én leszek a kis Bozsik József, aki később itthon először érte el a százszoros válogatottságot, volt parlamenti képviselő is, és haláláig ápolta a barátságot a musical címadójával, Puskás Ferenccel. Tudom, hogy Cucunak becézték a technikás fedezetet, mai fogalmazásban középpályást. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen kiemelkedő tudású sportoló bőrébe bújhatok.”

Alma a fájától

Sepsiszentgyörgyi iskoláját cserélte fel egy időre a győri színházzal Zakariás Benedek, aki ezt megelőzően már szerepelt néhány előadásban. Édesapja a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője, édesanyja dramaturgja, így aztán az ugyancsak negyedikes fiúra illik a mondás, hogy az alma nem esik messze a fájától. „Nem volt könnyű egyeztetni az otthoni iskolai távollétemet az itteni szereppel, szerencsére a tanáraim támogatnak, tudják, hogy számomra ez fontos feladat, és nem fogok elmaradni a tanulmányaimban sem – mondja az előzményekről. – Kapom is online a feladatokat, miközben mind jobban haladunk a színpadi produkció tökéletesítésével. Nagyon szeretem a focit, jól ismertem Puskás Ferenc és az Aranycsapat történetét, és nem kis örömömre, ha kis késéssel is, de bekapcsolódhattam a közös munkába.”

Benedek szabatosan, szépen körülírt szavakkal adja elő a mondani valóját, mint akinek már többször volt alkalma nyilatkozni. „Ugyan volt abban a csapatban Zakariás nevű játékos, de neki a darabban gyerekként nincs külön feladata – teszi hozzá széles mosollyal. – Így kaptam meg a rikkancs szerepét, a többi fiatallal együtt a táncos jelenetekkel. Viszont a második felvonásban van egy fontos önálló jelenésem a színpadi foglalkozásomból kifolyólag, amely már az elveszített világbajnoki döntő következményeiről szól. Készülünk, bízunk benne, hogy az előadásokra minden rendben lesz, együtt a felnőtt színészekkel, mert már egészen jó csapattá formálódott a sok szereplő. Olyanná, amilyen az Aranycsapat volt.”

Mohay Gábor