Céltudatosság, magabiztosság sugárzik Hajdu Tibor szavaiból, mozdulataiból. Mindez azonban tartalommal, azzal a hittel töltve, amellyel útja mostani etapjáig eljutott, tudván, hogy a következő sikeres állomásokért is meg kell szenvednie. A fiatal színművész a Győri Nemzeti Színház Puskás, a musical című előadásában Bozsik József szerepét ölti magára.

Hogyan került képbe, mint a legendás futballista színpadi alakítója?

Elhívtak a musical válogatására, és ott kiválasztottak a több mint százszoros válogatott megformálójának. Remélhetőleg ebben a több mint tíz éves futballmúltam is segített, bár a meghallgatáson nem erre az oldalamra voltak kíváncsiak. Nyírkércsi születésű vagyok, az akkoriban még NB II-es bajnokságban szereplő Baktalórántháza utánpótlás csapatában játszottam. Először a gyors indításokból operáló jobboldali futót, később pedig beljebb kerülve irányítót játszottam a csapaton belül. Ez utóbbi hasonlított Bozsiknak a pályán betöltött feladatköréhez, igazából ezen a poszton lehet művészi színvonalon alkotni a futballban.

Aligha látta játszani az Aranycsapatot. Mivel tudott készülni a cselekményben is megjelenített eseményekre?

Csak felvételről láthattam az akkori magyar válogatott jelentősebb mérkőzéseit. A legmeglepőbb, hogy ezeket utólag megnézve is hátborzongató élményt nyújtottak. Ha választhattam volna szerepet, Bozsik József lettem volna magamtól is. Van egy jókora íve a karakterének, amelyet futballnyelven szólva szépen be lehet játszani. Parlamenti képviselőként védeni próbálta a csapatot a későbbi támadásokkal szemben, és ez a nehéz kettős teher a bizonyíték, hogy az életben nincs fehér és fekete, minden ember összetett. Elég sok a fizikai jelenlétem a színpadon, a prózai jelenetek mellett énekelnem is kell.

Miként tett szert a sokirányú képzettségre?

Tizennyolc évesen „disszidáltam„ a fővárosba, két éves színi tanodai képzés után felvettek a Színművészeti Főiskolára, ahol 2019-ben végeztem Zsótér Sándor és Börcsök Enikő osztályában. Sándor különleges színházi világlátása, elemzési sajátossága és az időközben eltávozott Enci őszinte és megrázó karakterformálása, valamint kettejük közös tanítási struktúrája számomra mindig egy origo lesz, ahova mindig visszanyúlhatok a pályám során. Ha újra kezdhetném, akkor is hozzájuk vágynék.

Lassan visszaérünk a kályhához: mi inspirálta a színészi pálya felé?

Volt egy ember a családban a szüleim halálakor, aki megpróbált józanul utat mutatni. Ő az unokabátyám, Bakos-Kiss Gábor, aki arra bíztatott, hogy próbáljam ki az életnek ezen mesterségét, érezzem meg, hogy  tetszik-e a színház, mint hivatás. Bármiféle szakmai fordulóponthoz érkezem, az ő véleménye mindig erősen hat rám. Habár egy generáció különbség van közöttünk, bátyámként tekintek rá, a szó legszorosabb értelmében.

Milyen tapasztalatokat szerzett a Puskás musical próbái alatt?

Egyszerűen döbbenetes a Győri Nemzeti Színház alkotóinak, műszaki munkatársainak profizmusa, összetartása és legfőképpen az a szeretet, amely belengi az épület folyosóit és termeit. Bozsik József szerepét örömmel vállaltam, és remélhetően sok szerep vár még rám ezen a színpadon. Elmondhatom, hogy nagyon szeretek Győrben dolgozni.

Mohay Gábor

Fotók: Rikk Ági, Kukta Dóra, Orosz Sándor, Puska Judit