Polyglot Theatre - Ants / Hangyák

Tirese Ballard, a Polyglot Színház művésze

Tirese 1997-ben szerződött a Polyglot színházhoz szerzőként és tervezőként. Azóta megtapasztalta, hogy milyen gyermekekkel alkotni, és előadóművészként és tanárként együtt dolgozni a társulattal. A közös munka során az számára a legfontosabb, hogy valódi, játékos és vizuálisan kiemelkedő alkotásokat hozzon létre. A hazai és nemzetközi turnék során a Polyglot Színház “Hangyák” és “Papír Bolygó” nevű előadásai kapják tőle a legnagyobb figyelmet, mindezek mellett a “Méhecskék” című előadás elkészítése is különleges feladatai közé tartozik. Tirese továbbá besegít a “Hangyák” produkciót betanító szakemberek munkájában, és workshopokat tart felnőttek számára, amik a szakmai fejlődésüket segítik elő. Régre visszanyúló kapcsolata van a “Born in a Taxi” (“Egy taxiban született”) elnevezésű színházi társulattal, és az utóbbi időben kifejlesztette a “Művészet után projekt”-et, amely keretein belül vizuális alkotásokat készít multidiszciplináris alkotókkal Melbourneből és Victoriából.


Honnan jött az ötlet az előadáshoz, mi volt a legfőbb inspiráció?

A “Hangyák” abból a felismerésből született, hogy a gyerekek legelső kapcsolata a természettel a hangyákon keresztül jön létre. Ahogy kíváncsisággal és őszinte csodálattal figyelik a rovarokat, amint egyedül, vagy kis csapatokban összegyűjtik kolóniájuknak az élelmet. A hangyák világa jól szemlélteti azt a fajta kíváncsiságot, ami a gyerekeket ösztönzi, hogy megtanuljanak egyedül és társaságban is játszani. Az előadás lehetővé teszi számukra, hogy tagjai legyenek egy képzeletbeli kolóniának. Az instrukciókon keresztül játékosan gyakorolják a döntéshozást, és azt, hogy hogyan dolgozzanak együtt egymással csapatként, hogy kreatívan elhelyezzenek több száz galacsint. A “Hangyák” játékos módon testesíti meg a csodálatos káoszt, és rendrakással járó elégedettséget.

A célközönség ismerete befolyásolja-e a művészi megnyilvánulás kifejezőeszköz rendszerét, mennyiben alkot másként a művész, ha tudja, hogy gyerekeknek alkot?

Igen, nagy mértékben befolyásolja, szignifikáns a különbség. Színházunk tudatosan igyekszik újradefiniálni a felnőttek hatalmát, és pozícióját a világban a produkcióinkon keresztül. A gyerekek szükségszerűen függenek a felnőttektől, ennek ellenére nagyon értékeljük, hogy mire képesek, hogy hogyan alkotják, és vezetik az előadást, és vesznek részt a művészeti értékek létrehozásában és a kultúra gazdagításában. Ha lehetőséget kapnak arra, hogy önállóan, egyedül irányítsák magukat, felnőtt alkotók támogatásával és segítségével, olyan színházi előadást tudnak létrehozni, ami fenntartások nélkül egyedülálló és lenyűgöző.

Miként zajlik a nézői reakciók vizsgálata, az új generáció szokásai; online jelenlétük miképpen befolyásolja a színház műfaját?

A gyermek, mint vezér a Polyglot filozófiájának középpontja, ez támasztja alá az egész munkánkat, és már egészen pici kortól folyamatosan konzultálunk gyerekekkel. A PIPS (Polyglot Inspriáló Emberek Közössége - Polyglot Inspring People Society) egy olyan, fiatalokból álló csoport, akik kreatív közreműködőink, tesztelik az ötleteinket és visszajelzést adnak az új, és a korábbi munkáink fejlődéséről. A visszajelzési folyamatunk fontos része továbbá, hogy iskolákkal teszteljük munkáinkat, folyamatosan monitorozzuk a szülők és tanárok visszajelzéseit, és kérdőíveket készítünk.

Biztosítjuk, hogy az alkotásaink párhuzamban legyenek a mostani generáció gyermekeinek érdeklődési köreivel, gondolkodásmódjával és tapasztalataival. Nagyon fontos, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy minek vannak kitéve ebben az időszakban a gyerekek, mint például a pandémia utólagos hatásai. Ez a kritikus időszak újraértelmezte a közönség szükségleteit és érdeklődését, ironikus módon, a “képernyő bámulás” előidézett egy fajta vágyat a valódi, élőszereplős színház iránt.

Hogyan változik a gyermek-és ifjúsági előadások alapanyaga? Mennyire van szó szimpla adaptációról, és mennyire vannak hatással az alkotói folyamatra az adott korosztály aktuális problémái?

A Polyglotnál olyan lebilincselő előadásokat készítünk, ahol a gyerekek generálják és irányítják az improvizatív előadás létrejöttét, egyszerre lehetnek színészek, és a közönség tagjai, ki-belépve az alkotás folyamatába, ahogy kedvük tartja. Az előadásaink tele vannak vizuális, implicit elemekkel, amik arra ösztönzik a gyerekeket, hogy részt vegyenek benne. Például a “Hangyák” című előadásban, a papírgalacsinok szerepe magától értetődő, mivel ahogy a gyerekek megfigyelik az életnagyságú hangya figurákat, egyből megtalálják a saját szerepüket az előadásban. Egy változatos kapcsolódási struktúra kialakítása az előadás alapja, ez lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy természetes módon integrálják a saját, mindennapi életüket az előadásba.

Hogyan alakítanak ki kapcsolatot az adott korosztállyal, mik lehetnek a fő kapcsolódási pontok?

A gyermek vezérelt, gyakorlatra való fókuszálás a Polyglot legfőbb kapcsolódási pontja a gyermekekkel. Az, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk, komolyan vesszük a véleményüket és az ötleteiket, és követjük is őket, a legjobb út a velük való kapcsolódáshoz. Ez a megközelítés segít a gyerekeknek kapcsolódni a saját működésükhöz, és arra ösztönzi őket, hogy csatlakozzanak az előadáshoz. Olyan kapaszkodókat, segédanyagokat is alkalmazunk a “Hangyák”-ban, mint dobozok, papír, ragasztó, papírgalacsinok, amik azonnal segítenek ledönteni a korlátokat. Az ismerősség érzése az egyik legjobb út a kapcsolódáshoz, megadja a gyerekeknek a magabiztosságot, hogy sikeresen tudnak részt venni, miközben egyszerre kihívások elé is állítja őket.

Tirese Ballard, Artist, Polyglot Theatre
Tirese started with Polyglot Theatre in 1997 as a maker and designer. She has since relished creating with children and working with the company as a performing and teaching artist. Working collaboratively as an ensemble creating physical, playful, and visually striking work is of most interest to her. Touring nationally and internationally with Polyglot’s Ants and Paper Planet are a highlight; and developing Bees has been the biggest buzz. Tirese also assists with training performers in Polyglot’s Ants work as well as facilitating professional development workshops for adults. Other highlights include long-term relationship with physical theatre company Born In A Taxi; and recently developing the Postal Art Project, creating visual works with other multi-disciplinary artists across Melbourne and Victoria.

Where did the idea for Ants come from? What was the main source of inspiration?

Ants arose out of recognising that some of children’s first connections with the natural world is with ants. Watching the insects with curiosity and wonder, observing them individually and collectively work at the task of sourcing food for their colony. The Ant world translates well into how children follow their curiosity and desire lines in the pursuit of solo or collaborative play. Ants creates the opportunity for children to immerse in an imaginative ant colony. The children playfully take on industrious roles in decision-making and collaborating to creatively organise hundreds of crumbs. Ants joyously embodies the magnificent drama of chaos and the satisfaction of order!

Does the fact, that you know exactly who your target audience is, affect the way you express your art? How much difference does it make, to create something especially for children?

Yes, it does make a significant difference. Polyglot is consciously committed to de-centering adults’ position of power in the production of our works. Children are necessarily dependents, but we value deeply what children are capable of and have to offer in being part of generating and leading play and art-making and enriching our culture. When given the chance to independently self-direct and lead, with support and facilitation of adult art makers, they make theatre play that is unreservedly unique and compelling.

How do you examine feedback from the audience? How do the habits of the new generation, such as massive online presence affect the existence of the theaters?

The child as leader is central to Polyglot’s philosophy and underpins all of our work, and we consult children from the early stages of a development. The Polyglot Inspiring People Society (PIPS) is a group of young people who creatively contribute, test out ideas, and give feedback on the development of our new and existing works. Testing work with schools, sourcing parents and teacher’s feedback, and conducting surveys are also essential to our feedback process.

We ensure the works we create are in line with the current generation of children’s interests, thinking and experience. Maintaining awareness of what children are exposed to in their era is absolutely necessary and the impact of the pandemic is a great example of this. This critical time prompted a reassessment of our audiences needs and interests, and ironically ‘screen fatigue’ instigated a greater desire to return to live theatre.

How do the fundamentals of a play, created for children (and the youth) change? How much of the creation process is based on simple adaptation, and how much do the everyday lives, and the current problems of the youth affect it?

At Polyglot, we make immersive works where children are leaders and generators of the improvised theatre-making, they can be both actor and audience, stepping in and out of the creation as they desire. Our works have visual invitations implicit in the materials used that motivate children into participation. For example, the presence of crumbs in Ants does not need explanation; because once the children have a moment to observe the larger-than-life Ant performers, they find their own way into the work. Establishing a mercurial structure for engagement is the ‘fundamentals’ of the show and allows children to naturally integrate their current everyday lives and selves into their play.

How do you connect to children and young individuals? What are your main ways of connection?

Focusing on child-led practice is central to Polyglot’s way of connecting with children. Being curious and taking their opinions and ideas seriously, and following children’s lead is an empowering pathway to connection. This approach connects children to their own personal agency and enthuses them into joining in on the play. We also use readily available materials in children’s worlds, such as boxes, paper, tape, elastic, and cushion-like crumbs in Ants that immediately breaks down barriers. Familiarity is the bridge for connection and gives children the confidence that they can participate successfully, whilst also offering challenges.