KLAIPÉDA Puppet Theatre - Tunnel / Alagút

Kęstutis Bručkus, színész

Honnan jött az ötlet az előadáshoz, mi volt a legfőbb inspiráció?

A rendezőnk ötlete volt, hogy készítsünk egy előadást a fényről és a sötétségről, a sötéttől való félelemről. Később találtunk egy történetet egy testvérpárról, akik nagyon különböznek egymástól (az egyikük introvertált, a másik pedig extrovertált). Ennek következtében különböző módon fedezik fel a világot, innen inspirálódott a csapatunk, hogy felfedezzük, mit tudunk kihozni a sötétségből, és a fényből.

A célközönség ismerete befolyásolja-e a művészi megnyilvánulás kifejezőeszköz rendszerét, mennyiben alkot másként a művész, ha tudja, hogy gyerekeknek alkot?

Valójában ez nem befolyásol túlzottan ennél az előadásnál. Természetesen abban az esetben, ha babáknak, vagy nagyon kicsi gyerekeknek készítünk előadást muszáj végiggondolni, hogy mennyit tudnak megérteni belőle. De az “Alagút” esetében szabadon kalandozhatunk és improvizálhatunk, úgy, hogy a felnőttek számára is élvezetes lehessen az előadás, nemcsak a gyerekeknek.

Miként zajlik a nézői reakciók vizsgálata, az új generáció szokásai; online jelenlétük miképpen befolyásolja a színház műfaját?

Az előadás után gyakran hívjuk oda a gyerekeket, hogy nézzenek körül a színpadon és beszélgessenek a színészekkel, így közvetlenül tudunk visszajelzést kapni tőlük. Úgy gondolom, hogy a fiatal generáció figyelmét nagyon nehéz fenntartani, így nagyon jónak kell lenni az előadásoknak, mert a gyerekek nagyon rövid idő alatt elkezdenek unatkozni, és ennek hangot is adnak. Mindezek ellenére sem gondolom azt, hogy a színházak veszélyben lennének.

Hogyan változik a gyermek-és ifjúsági előadások alapanyaga? Mennyire van szó szimpla adaptációról, és mennyire vannak hatással az alkotói folyamatra az adott korosztály aktuális problémái?

Úgy gondolom, hogy nagyon sokféleképpen lehet nekikezdeni az alkotói folyamatnak. Van olyan, amikor egy már létező előadást veszünk alapul és kiszűrjük belőle a számunkra fontos dolgokat, vagy szintén egy már létező előadást veszünk alapul és kiegészítjük a gyerekek valós problémáival, és hozzáadjuk a gyerekek valós látószögét, ezáltal egy új előadás születik.
Sokszor gondolok arra, hogy amikor én gyerek voltam, nekem mik voltak a problémáim és félelmeim, és ez általában nagyon sokat szokott segíteni, hiszen vannak dolgok, amik nem változnak. Az “Alagút” megalkotása során mindannyian megosztottuk egymással a gyermekkori emlékeinket a félelemről és a sötétségről. Majd megkértünk gyerekeket, hogy ők is osszák meg velünk, és nem túl meglepő módon, a válaszok nagyon hasonlóak voltak.

Hogyan alakítanak ki kapcsolatot az adott korosztállyal, mik lehetnek a fő kapcsolódási pontok?

Sosem úgy gondolok rájuk, hogy ők gyerekek, sokkal inkább úgy, hogy ők a közönségünk, a barátaink és a kritikusaink. A gyerekek nagyon okosak, úgyhogy nem lehet hazudni nekik, vagy túlságosan gyerekesen kezelni őket. Őszinte kapcsolatot kell kialakítani velük, és ehhez legbelül nekünk is gyermeknek kell maradni.

Kęstutis Bručkus, actor

Where is the idea of the show/play coming from? What was your main source of inspiration?

Director had idea to make a performance about light and dark and about fear of darkness, later we found a story about brother and sister who are very different (introvert and extrovert) so they explore the world in different ways, that was the inspiration for our team to explore what we can do with light and darkness.

Does the fact, that you know exactly who your target audience is, affect the way you express your art? How much difference does it make, to create something especially for children?

Actually no, it doesn't affect in this performance too much. When you making show for baby's, or very young children than ofcourse you have to think about what they will understand. But in "Tunnel" we we're free to explore and improvise, so in the end I think adults can also enjoy the show and it's not just for kids.

How do you examine feedback from the audience? How do the habits of the new generation, such as massive online presence affect the existence of the theaters?

After the performances we usually invite kids to look around the stage and chat with actors, so we get some good feedback. I think young generation loosing attention to fast , so the performances have to be really good , because kids getting bored very fast, and they will tell you. But in the end I can't imagine that existence of the theaters is in danger.

How do the fundamentals of a play, created for children (and the youth) change? How much of the creation process is based on simple adaptation, and how much do the everyday lives, and the current problems of the youth affect it?

I think there is no one answer, or one way to work. Sometimes you take play and search what is important in this piece, or you take some play and add some real kids problem/perspective in this play and re-creating it.
I always thinking about myself, when I was kid , what was my problems, fears and it really helps, because some things never changes. In process of "Tunnel" we each shared our childhood memories about fears , about darkness. Then we asked kids to talk about they fears and darkness, funny but answers was very similar.

How do you connect to children and young individuals? What are your main ways of connection?

Never think that they are "children" , they are our audience, our critics and friends. Children are very smart so you can't lie to them or be infantile. The connection has to be real , and you have to be kid inside yourself.