Compagnie Plexus Polaire - Moby Dick

Yngvild Aspeli, a Moby Dick művészeti direktora

Honnan jött az ötlet az előadáshoz, mi volt a legfőbb inspiráció?

Az előadás Herman Melville Moby Dick című novelláján alapszik, továbbá az emberi létet és a természetet körüllengő egzisztenciális témák és kérdések iránti kíváncsiságon, amiket a könyv is megidéz.

A célközönség ismerete befolyásolja-e a művészi megnyilvánulás kifejezőeszköz rendszerét, mennyiben alkot másként a művész, ha tudja, hogy gyerekeknek alkot?

Annak érdekében, hogy a lehető legjobban át tudjuk adni a történetünket, elengedhetetlen, hogy jól ismerjük a célközönségünket. Az előadásunk felnőtteknek és 14 éves kor feletti serdülőknek szól.

Miként zajlik a nézői reakciók vizsgálata, az új generáció szokásai; online jelenlétük miképpen befolyásolja a színház műfaját?

Az élőszereplős, színházi előadások különlegessége abban rejlik, hogy minden egyes közönséggel való találkozásnál alakul, fejlődik az előadás, ezért is nagyon értékes a közönség reakciója és visszajelzése. Azt hiszem, hogy napjainkban, amikor ennyire hangsúlyos az online jelenlét, még fontosabb, hogy legyenek élőszereplős formátumok is, amikor a közönség és az alkotók együtt, közösen hoznak létre valamit.

Hogyan változik a gyermek-és ifjúsági előadások alapanyaga? Mennyire van szó szimpla adaptációról, és mennyire vannak hatással az alkotói folyamatra az adott korosztály aktuális problémái?

A mai fiatalok ahhoz szoktak hozzá, hogy nagyon sok információt kell, nagyon gyorsan, rövid idő alatt befogadni. Annak ellenére, hogy feltételezzük, hogy hozzászoktak a vizuális történetmeséléshez, meg kell próbálni más ritmusban is felvenni a lépést, és kitartani a tény mellett, miszerint az élet nem harminc kép/másodperc alatt zajlik. Cormac McCarthy így fogalmaz: “Ha mindent ismerünk, akkor semmilyen narratíva nem lehetséges.” Az unatkozás általában teret nyit a képzelőerőnek. Muszáj alkalmazkodni, és követni a folyamatos változásokat annak érdekében, hogy tudjunk kommunikálni a fiatalabb generációkkal, de közben nem szabad megfeledkeznünk a színház, és az élőszereplős műfaj különleges varázsáról, arról, hogy minden alkalommal valami egyedülálló dolog születik.

Hogyan alakítanak ki kapcsolatot az adott korosztállyal, mik lehetnek a fő kapcsolódási pontok?

Én nagyon hiszek a történetekben. Abban, hogy ha elmondasz egy jó történetet, az megérinti a közönséget a kor-, és kultúrabeli különbségek ellenére.

Yngvild Aspeli, artistic director of Moby Dick

Where is the idea of the show/play coming from? What was your main source of inspiration?

The show is based on the novel « Moby Dick » by Herman Melville, and the fascination for the existential themes around human beings and nature that the book evoke.

Does the fact, that you know exactly who your target audience is, affect the way you express your art? How much difference does it make, to create something especially for children?

It is very important to be aware of your target audience, in order communicate your story in best possible way. This show is directed for adults and adolescents from 14 years up.

How do you examine feedback from the audience? How do the habits of the new generation, such as massive online presence affect the existence of the theaters?

The power of live performance is that is keeps evolving and growing through each meeting with the audience. So the reactions and feedback from the audience is always precious. I believe that in this age of online presence it is more important than ever to present live forms, where the public is experiencing something happening in the present moment together.

How do the fundamentals of a play, created for children (and the youth) change? How much of the creation process is based on simple adaptation, and how much do the everyday lives, and the current problems of the youth affect it?

The youth of today are used to receiving lots of information very quickly. And even though we can integrate that they are used to visual storytelling, I think we also have to dear to propose other rythmes and insist on the fact that life does not happen with 30 images per second. Cormac McCarthy says : « Where everything is known, no narrative is possible. » Being bored has always been the source of imagination. And even though we must adapt and listen to the changing of times, in order to keep being able to communicate with the younger generations, we also must hold on to the unique force of theatre and live performance of being able to propose something different.

How do you connect to children and young individuals? What are your main ways of connection?

I am believer in stories. And that if you manage to tell a good story it will reach the audience, despite age or cultural difference.