Nem mindennapi feladatra vállalkozott két kiváló színművésznő kollégánk, Szina Kinga és Mózes Anita, amikor elfogadták - az egyébként ideálisan az újra benépesülő Padlásszínház körülményeire termett - August Strindberg dráma, Az erősebb szerepeinek eljátszását……

„Művészeti vezetőnk, Zakariás Zalán ötlete volt az egyfelvonásos darab színre vitele, rendezőként kettőnkkel képzelte el a megvalósítást – mondja az előzményekről Szina Kinga. – Strindberg művébe Bereczki Ágota dramaturg Csehov Három nővéréből, Ibsen Nórájából és Strindberg Julie kisasszonyából emelt be jeleneteket azzal a céllal, hogy a két színésznő kapcsolata, közös múltja érzékelhetőbb legyen. Két részletben, december végén és februárban tartottuk a próbákat, harmonikus, egymásra hangolt folyamat eredménye az előadás, amelyet a többszöri játék után mind gyakorlottabban tudunk játszani.”

„Kingával sokat szerepeltünk együtt az évek folyamán - fűzi hozzá elgondolkodva Mózes Anita. -  Nagyon eltér a kettőnk személyisége, habitusa, létezése, de egy közös bennünk, a színház mindenek feletti szeretete, a közös munka iránti odaadás.  De azt soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy darab, amely ilyen közel hoz minket egymáshoz. Ez a szerep nekem a barátságról is szól.”

Minden színészt érdekli, miként reagálnak a nézők a játékára, milyen érzelmeket vált ki belőlük a bemutatott mű. „Pozitívnak éreztem a győri közönség reakcióit is – válaszol a ki nem mondott kérdésre Szina Kinga. – Az alkotásban izgalmas, hogy szó sincs kötelezően elfogadandó véleményről, mindenkiben más-más személyes húrokat pendítenek meg a jelenetek. Nyilvánvalóan nem könnyű anyag az egész, ugyanakkor van egy fanyar humora, amely tabutémákat érintve mind jobban komorul el az életük traumáiban elmélyedő szereplőkben. Kétféle sors, de a végén nyitva marad a kérdés: két külön személy története-e, vagy egy élet két lehetséges útja Az erősebb című darab lényege?”

Mózes Anita mindezt a maga részéről a következőkkel egészíti ki: „Én a valóságosabbat érzem magamhoz közel: azt, hogy két nő egy férfit szeret, és mindketten boldogtalanok, mind a munkában, mind a magánéletben. A jelenetek abszolút visszaemlékezések, és a közöttünk lévő problémákat taglalják. Pályám során nagyon sok kiváló alkotásban volt részem, amiért hálás vagyok. Egy kis ékszerdoboz ez az előadás. Különleges helyet foglal el a szívemben, kicsit visszarepít az egyetemi éveimhez, ahol négy évig pont ilyen fekete falak és szeretet vett körül.”

A két nő egymásnak feszülése, folyamatos státuszváltásaik nem maradtak hatástalanok a két erdélyi előadás közönségében sem. „Rengeteg különlegessége volt a székelyudvarhelyi fellépéseknek – meséli Mózes Anita. – Az egész darabot, nézőkkel együtt felhelyezték a nagyszínpadra. Ha valaki előadás alatt benéz a nagyterembe, színház a színházban érzése lett volna. Izgalmasnak és kreatívnak éreztem. Lehet, hogy a színészi teljesítmény kívülről különlegesnek tűnt, de nincs annál természetesebb és tiszteletteljesebb, mint figyelni a kollégádat, a barátodat, amit aztán vissza is kapsz tőle. Hadd tegyem hozzá, az erdélyi város gyönyörű, az udvarhelyiek rendkívül kedvesek voltak hozzánk, csak jól érezhettük magunkat.”

Szina Kinga kis mosollyal zárja a mondandóját: „Az első fellépést a szokatlan környezet miatt kissé óvatosan indítottuk, meg kellett találni azt az intimitást, amely a hátsó sorokban ülőknek is érezhető, értelmezhető. Másodszorra már csak a szokásos lámpaláz maradt, a fogadtatást pedig szeretettel telinek éreztük. Stábunk az összesen négy napos út végén igazán kellemes élmények után térhetett haza.”