Május harmadik hetében társulatunk egy része útnak indult az ország keleti részébe: a Győri Nemzeti Színház a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház újonnan átadott épületében, a Csokonai Fórumban is eljátszhatta a Dér András: Mindenkinek mindene – Apor Vilmos című előadást. A győri fellépés a korábbi Pécsi Országos Színházi Találkozó utódjaként létrejött Országos Színházi Fesztivál keretein belül került a műsornaptárba.

- Miért esett a választás a vértanú győri püspök történetére?

- Mert a darab esszenciájában mutatja meg Győrt, illetve azt az embert, aki a kisalföldi megyeszékhely egyik legkülönlegesebb, ikonikus alakja – válaszolt a kérdésre Bakos-Kiss Gábor, színházunk direktora. – Apor Vilmos püspök egy olyan személyisége Győr történetének, aki ember akart maradni mindig, minden körülmények között, és személyében hordozza mindazt, amit Győr képviselt az elmúlt évszázadok során.

- Milyen volt a Mindenkinek mindene debreceni fogadtatása?

- Bármerre járunk a darabbal, újra és újra bizonyítja, hogy ez egy örökérvényű történet, amely bármikor utat talál a nézők érzelmi világához életkortól függetlenül. Így megtapasztalhattuk ezt tavaly nyáron a Káptalandombon, az ősbemutató alkalmával, a Gyulai Várszínházban eljátszott előadások során, majd a helyi kőszínházi folytatás kapcsán előbb a Vaskakas Bábszínház Bartók Termében, illetve a visszatérést követően a Nemzeti Színház Nagyszínpadán,  az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont fiatal hallgatósága körében is. Februárban Hajdúböszörményben játszottuk a darabot és jó néhány meghívás vár még ránk a Déryné Program keretein belül a későbbiekben. Dr. Veres András megyéspüspök úr kérésére az előadás rögzítésre került, tervben van egy későbbi televíziós bemutató is és püspök úrral közösen igyekszünk az egyházi keretek között is folytatni ezt a győri sikertörténetet.

- Személy szerint jelentett-e külön kihívást Apor püspök debreceni megszemélyesítése, különösen úgy, hogy négy évadon keresztül játszott a Csokonai Színházban?

-Különleges volt egyrészt ezért is, másrészt azért, mert református vallásúként egy katolikus püspököt játszhattam a kálvinista Rómában. Szinte természetes, hogy minden monológ, dialógus máshogy működik abban a közegben, ahol nem, vagy kevésbé ismerik Apor püspök életét, pláne amikor a reverzálásról esik szó a darabban.

^{Mohay Gábor}