A futball hozta össze őket

Nem csökkenő érdeklődés mellett, immár három éve játsszák teltházas előadásokkal a Puskás, a musical című darabot színházaink. A címszerepben Veréb Tamás viszi a prímet, játékostársa és barátja, Bozsik József mezét Győrben rendszeresen Hajdu Tibor ölti magára. A futball és a színház egyaránt csapatformáló funkciójára ékes bizonyíték, hogy a két fiatal színművész a győri próbák óta minden tekintetben barátnak vallja a kollégát. Mindezt alátámasztják azonos kérdéseinkre adott válaszaik.

Tényleg a Puskás, a musical fűzte szorosra a barátságukat?
Hajdu Tibor: Abszolút. Az olvasópróbán találkoztunk először, másnap már együtt autóztunk Győrbe. Életem kissé rázósabb időszakában voltam, de azonnal éreztem, hogy neki kinyílhatok, és ugyanezt a bizalmat éreztem felőle is. Itt kezdődött a kölcsönös szimpátia, jellemző, hogy amikor több napra jön játszani, nálam alszik.
Veréb Tamás: Egyértelműen a musicalnek köszönhetünk egy tartós kapcsolatot. Hozzájárult ehhez egy különleges beszélgetés, amelyben Tibi rám bízott egy magánéleti titkot. Mindennek ez volt az alapja, és meghatározója, az azóta eltelt időszak bizonyította, hogy onnantól kezdve nem kérdés a köztünk lévő igazi barátság.

Mennyire ismerték korábban a labdarúgás világát?
Hajdu Tibor: Mivel az akkor NB II-es Baktalórántháza ificsapatában játszottam, aligha kell bizonygatnom, mit jelentett nekem a foci. Tudjuk, hogy a magyar futball világhírűvé tételében Puskás Ferenc komoly szerepet játszott, én ma is Real Madrid drukkernek vallom magam. Sajnáltam futballunk korábbi évekbeli mélyrepülését, és örülök, hogy Bernd Storck kapitánysága óta visszajött az élmény a szurkolóinknak. Ismerem a győri sporttörténelmet is, tisztelem a Verebes József idejében elért eredményeket, és remélem, hogy belátható időn belül újra lesz ETO a legmagasabb osztályban.
Veréb Tamás: Őszinte leszek, nem igazán voltam járatos a futballban. Persze, miskolci lévén a családom a bátyám és édesapám érdeklődése következtében szurkolója volt a Diósgyőri VTK-nak, apám bizonyára jól ismerte a Veréb, Salamon, Tatár és társai által képviselt nagyon szép korszakot. Én azonban Puskás Ferenc nevén túl legfeljebb még néhány hírességről hallottam, mint Albertről, Mészölyről. Viszont amikor megkaptam a szerepet, kötelességemnek éreztem, hogy nemcsak színészi szempontból, hanem sportszakmailag is felkészüljek a futball világából.

A darab alapján hogyan ítélik meg a két klasszis kapcsolatát?
Hajdu Tibor: Életük végéig jó barátok maradtak. Sajnálatos, hogy a történelem az 56-os forradalom után több ezer kilométer távolságra kárhoztatta őket, de a kapcsolatuknak ez sem ártott. Bozsik „Cucunak” sajnos kevesebb év adatott meg az életből. Kettejük dolga igazolja, hogy a gyerekkori barátságok a legmélyebbek, de én már tudom, hogy a miénk is ki fog tartani Veréb Tomival…
Veréb Tamás: Pontosan rajtuk keresztül nem tekinthető véletlennek a Tibivel kialakult, filmbe illő barátság. A színpadi történet csak tovább erősítette azokat az új színeket és vonásokat, amelyeket az idő múlásával felfedeztünk egymásban és a másikban. És mindezt „Öcsinek” és „Cucunak” köszönhetjük…

Minek tulajdonítják a musical rendkívüli sikerét?
Hajdu Tibor: Három alapvető oka van: a leghíresebb magyar emberről szól, a legnépszerűbb sportág történéseit eleveníti fel, valamint remekül megy hozzá a zenés műfaj. Negyediknek említem, hogy erős, fiatal férfiak a főszereplők, és ez nyilvánvalóan tetszik a hölgyrajongóknak…
Veréb Tamás: A darab közelít a századik előadáshoz, és ez önmagában sem mindennapi a hazai színjátszásban. Az emberek szeretik, kíváncsiak rá akár nem is egyszer, és ennek több titka van, én kettőt emelnék ki. Az egyik az az energia, amely az alkotók részéről tartalmilag és formailag is körül öleli a produkciót, és magával ragadja a nézőket. A másik, hogy a Puskás kifejezetten magyar sikertörténet, egy magyar emberről, példaképről, hogyan vált hőssé egy legenda a futball által.

Fotó: Orosz Sándor

Mennyire mozognak otthonosan a mai futballban?
Hajdu Tibor: Napi szinten követem a történéseit. Nagyon remélem, hogy a Real Madridnak lesz még újabb galaktikus korszaka. Bízom a magyar válogatottban is, építve véleményemet arra, hogy végre vannak külföldön is elismert játékosaink, Szoboszlai Dominikon kívül például Gulácsi Péter, Willi Orbán, vagy Sallai Roland.
Veréb Tamás: Alapvetően szeretem a sportot, mindig is jelen volt az életemben, de érdekes módon nem a labdarúgás az első számú hobbim. Ha a barátaim hívnak, szívesen kosárlabdázom, és az ökölvívás sem idegen tőlem, de nekem falat mászni is könnyebb, mint a labdával dekázás. A színpadon rajongásig szeretem a futball adta történetet, de az életben más impulzusok élveznek nálam elsőbbséget.

Melyik poszton tudják a leginkább elképzelni magukat a zöld gyepen?
Hajdu Tibor: Jobbhátvédként kezdtem annak idején, aztán később balszélsőt játszottam, mindig 9-es számú mezben, a szám meghatározó volt családunk életében. Jobblábasként, ahogy szaknyelven mondják tükörszélső feladattal, mert kívülről cseleztem befelé. Hivatásomban a sérülésveszély inkább csak nyaranta teszi lehetővé a játék gyakorlását, de minden alkalomra készen mindig van a kocsim csomagtartójában labda, terem- és stoplis cipő is.
Veréb Tamás: Lehet, hogy csodálkozni fognak a válaszomon, mert többször elgondolkodtam rajta, ha focizni kellene, akkor a legszívesebben kapus lennék. A szerencsés fizikumomnak és a kondíciómnak köszönhetően egy bokszedzést másfél óráig bírok, és ha ebből indulok ki, középpályás lehetnék, persze, az ahhoz elengedhetetlen labdakezelés képességével.

Mi adja a tartalmát a színpadon kívüli barátságuknak?
Hajdu Tibor: Egymás között valóban kendőzetlenül tudunk véleményt alkotni szakmai kérdésekben. De a magánéletünk eseményei sem titkosak a másik előtt. Sőt, időnként azon is agyalunk, hogy fiatalok lévén a színpadon kívül még milyen más fába vághatnánk bele a fejszénket.
Veréb Tamás: Nekem Tibi játékos lénye jelenti a lényeget. Felnőtt férfi köntösében ő valójában egy gyermeki lélekkel megáldott ember, a szó szoros értelmében. Folyamatosan játszunk a színpadon és az életben is úgy, hogy a kapcsolatunk nem nélkülözi a humort, az ugratást, benne a másik szeretetével.

Milyen aktuális kötelezettségeknek kell pillanatnyilag megfelelniük?
Hajdu Tibor: Az elmúlt hetekben a Képtelen királyság című új darab bemutató előtti próbafolyamata volt a legfontosabb, mellette játszom az Ármány és szerelemben, valamint a Buborékokban. Hamarosan pedig elkezdődnek a Pincérfrakk utcai cicák próbái. Hadd tegyem hozzá, hogy kedvenc hobbim a főzés, muszáj volt fiatalom megtanulnom. A párom is örül annak, hogy képes vagyok jobbnál jobb falatokkal a kedvében járni.
Veréb Tamás: Nagyon készülök a március 17-i győri koncertemre. Talán sokan emlékeznek rá, két éve már volt egy hasonló, talán nem is sikertelenül. Ez egy teljesen új összeállítás lesz, örömzene élőzenével, meglepetés előadókkal és ajándék produkciókkal, a hölgyek tiszteletére. Mert ugyan ez kilenc nappal az esemény után nőnapi koncert, de vegyük úgy, hogy őket minden nap illik ünnepelni. Április közepén pedig újra lesznek Puskás-előadások a Győri Nemzeti Színházban…

Vállalnának-e a jövőben is sportoló színpadi szerepet?
Hajdu Tibor: Természetesen, bármilyent, akár színházi, filmes, vagy szinkron témáról lenne szó. A foci mellett imádom a teniszt és a kosárlabdát is, el voltam ájulva a Michael Jordan sorozattól, de lenyűgözött két másik kosaras sztár, Dennis Rodman és Scottie Pippen karrierje is. Remélem, írók is látnak majd fantáziát a rengeteg nem mindennapi sportos történetben.
Veréb Tamás: Néhányszor már eljátszottam a gondolattal, hogy ha újra kezdhetném, lehet, hogy a sportolói utat választanám. Az ökölvíváshoz megvan az állóképességem, el tudnám magam képzelni például egy Papp László, a musical című darab főszerepében…

Mohay Gábor