Csiky Gergely Buborékok című darabja Vidnyánszky Attila átiratával, Bakos-Kiss Gábor rendezésében hónapok óta sikerrel szerepel színházunk repertoárján. A Solmay-család szövevényes és szerteágazó történetét a napokban megtisztelő meghívásnak eleget téve, a budapesti Nemzeti Színházban is bemutathatta társulatunk.

Visszatérés tíz év után

„Tizenöt éve, hogy a Nemzeti Színház akkor új igazgatója, Alföldi Róbert nem számított a munkámra, de korábbi szerepeimmel még öt évig visszajártam a Nemzetibe – emlékezik ma már mosolyogva Csankó Zoltán, a Buborékok férfi főszereplője. – Emlékszem, A tizenkét dühös emberben szerepeltem utoljára, de arra is, hogy bár nem voltam benne, nagy élményt kaptam az ottani  Buborékoktól. A Nemzeti Színház intimebb környezetben, a Gobbi Hilda-teremben állította színpadra, Blaskó Péter és Udvaros Dorottya alkotta a házaspárt. Játékuk mély nyomokat hagyott bennem, ami nem csoda, hiszen a Solmay házaspár köré épül a cselekmény, amelyet mi Győrben nagyszínházi környezetben játszunk.”

-Milyen elképzelésekkel tudta Csankó Zoltán sikerre vinni Solmay Ignác alakját?

„Szeretem játszani, kicsit emlékeztet a Györgyike, drága gyermek gyáros férfijára, de összességében ez egy teljesen más történet. Tulajdonképpen tipikusnak mondható, Csiky Gergely idejében még jellemzőbb családi modellt ábrázolva. A házasság kezdetén még a férfi irányít, a nő vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket, de aztán fokozatosan felcserélődnek a szerepek, a nő lesz az erősebb, a férj a gyengébb és megalkuvóbb, és ezt kihasználja a környezete. Solmayt az adósságok, a látszat megtartására törekvés, az engedékenység viseli meg, éppen ezért figyelmezteti vejét, Rábay Miklós osztálytanácsost, hogy ne engedjen, ne hagyja elveszni magát. Az élet tapasztalatai, a felismerés nekem sokat segítettek a főszereplő hiteles megformálásában.”

-Hogyan fogadta az előadást a fővárosi közönség?

„Minden ilyen vendégszereplés komoly kihívás, más a környezet, más a bejátszandó tér, más a technika. Kicsit messzebb voltunk a közönségtől, kisebb az ottani színpadnyílás, de ezek olyan apró változások, amelyekkel egy tapasztalt társulatnak sikerrel kell megküzdeni. Öröm és megtiszteltetés a nemzet színházában telt ház előtt játszani, és a végén örülni a megérdemelt sikernek, a nézőktől kapott ünneplésnek. Jó érzés volt tíz év után a régi színpadon sikerrel helyt állni.”   

Értékekkel teli előadás

Solmay Szerafin élethelyzete is a központi figurák közé tartozik, a nem könnyű feladatot a rá jellemző finom érzékenységgel oldotta meg Szina Kinga. Tőle először azután érdeklődtünk, hogy számos rangos szerepei között a Buborékban játszott milyen helyet foglal el?

„Nem feltétlenül az eddigi legfajsúlyosabb munkáim közé sorolható, de elemző alkatú színésznő lévén az olyan feladatoknak tudok igazán örülni, amelyeknél lehetőségem van egészen mélyről és egészen személyesen fogalmazni. Szerafin figurája esetében is meg tudtam ezt találni. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nem volt könnyű a  próbaidőszak, mert viszonylag rövid idő alatt, nem a megszokott próbabeosztással kellett egy sajátos jelrendszerű, viszonylag bonyolult kiállítású előadást létrehozni.”

-Mennyire más a fővárosi Nemzeti Színházban előadni a Buborékokat?

„Az elmúlt években már több alkalommal volt szerencsém a Nemzeti Színházban vendégeskedni, számomra kedves győri előadásokkal. Mindig nagyon jó élményekkel és érzésekkel térhettem haza, a szíves vendéglátás és a közönség pozitív fogadtatása miatt. Idén sem volt ez másként, a Csiky Gergely : Buborékok címü színművéből készült darab vendégjátéka alkalmával. Természetesen minden ilyen helyzet picit több izgalommal járhat, hisz a szokatlan helyszín miatt talán az esetleges hibákkal szemben is kiszolgáltatottabbak vagyunk, de épp annyi örömmel is, ha úgy, mint most, kedves és remek kollégákkal, szép pillanatokat oszthatunk meg másokkal az anyaszínházon kívül.  Ez az előadás úgy gondolom, nincs híján az ilyen értékeknek, hisz az abszolút főszerepeket csodásan alakító Csankó Zoltán és Kubik Anna mellett mindenki remekel, az előadás sajátos humorát és szép mondanivalóját közvetítve. Magam is szívesen azonosulok az élet valódi értékeit a saját veszteségei által fokozatosan felismerő legidősebb Solmay lány figurájával.”

^{Mohay Gábor}