Színházi ember. Azért mondják így, ennyire egyszerűen a szakmában, mert minden benne van, nem kell megmagyarázni. A színházi ember léte sorsszerűen és elválaszthatatlanul a színház körül kering. Nincs más útja, mert a vonzás a pályán tartja, ahogy a Nap sem ereszti planétáit maga mellöl. Mégis színház lenne az egész világ? Bede-Fazekas Csabánénak már papírja is van róla.

A Győri Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén Örökös-tag diplomával tüntették ki Marcsit. Meglepődött, nem számított rá és nagyon boldog. „Tudod, miért örülök nagyon? Mert munkám elismeréseként ott lehetek Csaba mellett az Örökös tagok sorában.” A színházi emberek ilyenek: a nézők számára legtöbbször észrevétlenek, munkájukkal a művészeket és a közönséget szolgálják. Bede-Fazekas Csabáné elismerése ezt az elhivatott szenvedélyt köszöni.

^{Fotó: Győr Plusz Média}

De ugorjunk vissza az időben! Győri Kisfaludy Színház, 1984. szeptember. Dübörög az „újszínház”, Bor József igazgató az ország legnagyobb vidéki társulatát vezeti. Bede-Fazekas Csabáné és Bellai Eszter magánénekes ugyanazon a hétfői napon kezdik a munkát. Inspiráló és vibráló a közeg, előző hétvégén a Moszkvai Művész Színház adott elő két vendégjátékot; Csehov Sirály és Molière Tartuffe színműveit hozta a legendás társulat. Fontos kulturális helyszín a győri teátrum, munka bőven akadt a titkárságon, ahova megérkezett a huszonéves lány. Mélyvízbe került, fel kellett vennie a tempót.

Már az első napon megérezte, hogy különleges, a színház iránt végtelenül elkötelezett csapatba került. „Az igazgatói titkárságot a szakma felülmúlhatatlan nagyasszonya, Bakonyi Györgyike művészeti titkár vezette, Takács Laci ügyvezető igazgató és Őri Rózsa titkársági munkatárs szeretettel fogadtak és minden tudásukkal segítettek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebbe a nagyszerű csapatba érkeztem. Mindenre megtanítottak, amit egy színház titkárságán tudni kell. Én maximálisan nyitott és lelkes tanuló voltam, szívvel-lélekkel igyekeztem." - emlékezett vissza a negyven évvel ezelőtti kezdetekre Marcsi.

„Nagyon sokat köszönhetek a színháznak, itt találtam olyan munkahelyet, ami boldoggá tett. Minden nap örömmel jöttem. Itt találtam új, azóta már életre szóló barátságokat és itt találtam meg az igaz szerelmet.” A kocka ezen a ponton el is lett vetve, azóta a magánélet és a munka egyetlen szót jelent: színház.  Férjével, Bede-Fazekas Csaba Kossuth-díjas magánénekessel példás családi életet élnek. Életük egyszerre képviseli a polgári értékrendet és a művészi elhivatottságot, melyet mindketten nagy becsben tartanak.

Máté fiúk születése után ugyan öt évig más területen próbálkozott, de a színház visszahúzta. „Szinte minden nap bejöttünk Csabához, mert a színház illatára szükségem volt. Időközben Bor Józsefet az igazgatói székben Korcsmáros György váltotta. 2000-ben, amikor Györgyike végleg befejezte pályafutását, örömmel, de izgatottan tettem eleget Korcsmáros György és Csengery Mária hívásának és vállaltam a zenei művészeti titkár munkát. Izgatott voltam, mert nem ismertem Gyurit, de nagyon hamar kiderült, hogy fantasztikusan tudtunk együtt dolgozni. Nagyszerű kollégáimmal, nagyszerű feladatokat oldottunk meg.”

Zenei művészeti titkárként szakmai lendületet kapott pályafutása. Ez az időszak hozta számára a legnagyobb kihívásokat és sikereket, mint például a Nyomorultak, Valahol Európában, Miss Saigon, Chicago, Othello, Traviata, Tosca és Turandot előadásai. „Ez volt »karrierem«  legkiteljesedettebb korszaka. Aztán a színházban és sajnos az én életemben is változások álltak be, hosszantartó betegség miatt egy időre kiszakadtam a színházi életből.”

A kényszerszünet után ma is szívvel-lélekkel folytatja munkáját Bede-Fazekas Csabáné a Silló István zeneigazgató vezette tagozatban. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy a gyógyulást követően, ha kevesebb óraszámban is, de folytathatom azt a munkát, ami örömöt ad. Köszönöm Bakos-Kiss Gábornak, hogy a színházban töltött 35 évemet elismerte. Ezt azért fontos megemlítenem, mert az ő igazgatósága alatt csak három éve dolgozom, mégis értékelte az előző évek teljesítményét.”

Egy színház életében nemcsak azok a művészek játszanak kulcsszerepet, akik színpadon állnak. A színfalak mögött dolgozó munkatársak, mint Marcsi is, nélkülözhetetlenek a színházi gépezet gördülékeny működéséhez. Ők azok, akik biztosítják, hogy minden előadás zökkenőmentes, az alkotómunka zavartalan legyen.

És ők azok a színházi emberek, akik emlékezetükben hordozzák a múltat, hogy a szellemi örökség soha ne menjen feledésbe. „Nagyon sokan gratuláltak, velem együtt örültek, amit nagyon köszönök. Tudom, hogy a Mennyországban van egy nem kislétszámú csapat, aki most nagyon büszke rám."

Színház lenne az egész világ? Még azon túl is, ahol ott vannak ők, az örökre szépek…

Werner Krisztina